Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN

33 fi A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS. Illésliázy megpendítette, csiklandós tárgyú kívánságot föltételei közé fölvenni. Erre aztán, valamivel későbben, megkísérté az időközben haza került főúr Mátyás lierczeggel is közölni, mint magánnézetét, ezt az indítványt

x) — s Bocskaynál sem szűnt meg verni a vasat; mert végre Bocskay fölhatalmazásából november elsején, akkor, midőn Korponán Forgács Zsigmonddal találkozott s ezzel való egyetértésben a kiegyezési tárgyalások és a Bocskay-párti rendek gyűlése helyéül Korponát kitűzte, egy külön emlékiratban körvonalozva hivatalosan is előterjesztheté a javaslatot a főherczegnek.

2) Arra utalt ebben a főúr, hogy a reformok szükségét közel félszázaddal előbb is érezé már az ország, midőn 1563-ban a törvények megrostálását elrendelé.

3) Nem szólva az egymásnak gyakran ellenmondó s az ország jogainak praejudikáló egyes törvényhatározatokról, azóta az állapotok annyiban még roszabbúltak, hogy az »emberek ravaszsága« nem egy törvényt egészen másként magyaráz, mint a mi eredetileg a »mens legis« volt. Az efféle elcsűrhető-csavarható törvények világos magyarázatára szükség lévén, kívánta Illésliázy a főherczeg beleegyezését — a király nevében — már előre, hogy a legközelebb összeülő általános országgyűlés a szükséges újításokat, bővítéseket és megszorításokat akadály, azaz a király ellenzése nélkül megtehesse. Ez azonban még nem volt minden. Akár saját maga fejétől cselekedett Illésliázy, akár — a mi valószínűbb — indítványa hivatalos előterjesztésére az engedélyt Bocskay tói csak ezen föltétel alatt nyerte ki: emlékirata végéhez azt a záradékot toldá a főúr, hogy a revisió, a reform ne érinthesse az 0 1605. szept. 7. (Bécsi udv. ltár) »Negari certe non potest, internas quoque et antiquas regni Hungáriáé leges et constitutiones multis et gravissimis abusibus esse deformatas et labefactatas, praesertim per cameras et dominos praelatos, quae nunc merito veniunt emendanda ; cum etiam alioquin sine damno et praejudicio authoritatis regiae secundum Deum et eius iustitiam debeant, ac possint quoque commode fieri,« — mondja Illésliázy. 2) Irományok III. sz. a. ;

!) Y, ö. 156B.: 30. tcz. — A negyvenes és ötvenes évek reformtörekvéseiről — melyek eredménye a »Quadripartitum« lőn, úgy látszik készakarva hallgat Illésházy.