Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN

33 fi A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS. mat adott.

1) Különösen bántotta azonban e viszás állapot Keleti-Magyarország rendeit, a kiknél nemcsak a János Zsigmond, Báthory István és Báthory Zsigmond korabeli, nem császári és nem királyi zászlók, hanem tisztán nemzeti jelvények alatt, császári és királyi hadak nélkül, sőt azok ellenére kivívott magyar győzelmek traditiói éltek, hanem még maguk azok a tisztek is életben valának, a kik e győzelmeket kikvívni segíték, a kik a magyar fegyvernek és névnek magyar, lengyel, orosz és oláh csatatéreken szerzék meg a véres dicsőséget, s a kiknek, miután Báthory István, Gynlaffy László, Békés Gáspár, Király Albert és Borbély Albert vezetése alatt onták vérüket 4—5-féle ellenség ellen, most a Rueberek, Nogarollik, Ungnádok, Dampierrek, Barbianok, Basták kétes értékű hadvezéri tudománya előtt kelle fejet hajtaniok. De tán eltűrte volna Bocskay magyarja e hátratételt s lenyelte volna a keserűséget, a közjóra háramló haszonért, a melyet — ha már nem volt politikai érzéke arra, hogy a megváltozott viszonyokhoz képest az illusorius nádori tiszt helyett egy központi magyar hadi (katonai) hatóságot teremtsen meg — e központi magyar katonai hatóság hiányában a jól organizált bécsi (és prágai) hadi tanács kormányzatától joggal remélhetett. Hiszen tudta és szívesen elismeré, hogy az idegen elem közt is sokan vannak »jó vitézlő és hadakozó emberek.. . .«

2) Ez a haszon azonban nem mutatkozott sehol. — Losonczyak ós Szondyak, Kerecsényiek és Zrínyiek helyett Bosswurmok, Paradeiserek és Harrachok nyertek megbízást és alkalmazást az udvari katonai hatóságtól, a kik aztán Kanizsát, Győrt, Esztergomot, Pápát, Pestet, Visegrádot, Hatvant s velük egy-egy nagy darab anyaföldet csekély ellenállás után hamar átadtak a töröknek — ha folyt a háború. Béke idején pedig a késedelmesen, vagy rosszul vagy sehogysem tizetett várőrségek kapitányai, hogy katonáik lázongásától meneküljenek, Minderről bőven hoz példákat a Magy. Orsz. Emi. IX. és X. kötete. s) Katona. 28. 440.