Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)
III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN
1605 NOVEMBER—: DECZEM BER BEN, azok éhét csillapítsák, fölosztották erőszakos »requirálás« czéljáhól a falvakat egymás között, mely föloszlás semmivel sem volt jobb, mint a török katonai hűbérekre, a »tímárokra« való osztás a hódoltság területén, hol többé alig zöldült ki a fű a spáhi hűbérúr lovai lábának a nyomán. 1) S végre még egy további körülményt sem szabad figyelmen kívül hagynunk, ha teljes képet akarunk magunknak arról az elkeseredésről szerezni, mely Bocskay pártjában csakúgy mint a királyim magyarságban az idegen várparancsnokok s vicekapitányok ellen fészket vert. Kész eszközei voltak ezek a kamarák részéről űzött önkénynek ép úgy, mint a* fejét felütő jezsuita ellenreformácziónak. Általánosan ismert dolog, hogy Barbiano és Pethe Márton templomfoglalásai a német és vallon parancsnokok assistentiája mellett mentek végbe. A német vagy vallon hadnagy vagy kapitány nem kérdezett, nem okoskodott és nem politizált, hanem becsületes hűséggel és pontossággal végrehajtá a felsőbbjeitől vett parancsot, s a kamara vagy a szent-szék megkeresésére katonai karhatalommal kényszerítő a törvénytelen idézésre meg nem jelenő feleket a kamara vagy a rendkívüli törvényszék vagy a szent-szék előtt megjelenni, vagy a rárótt bírságot lefizetni. Átvette hát részben és — persze a maga katonás modorában — kibővíté a törvényes homo regius s a homo capituli szerepét. »Valóságos katonai káptalanok (értsd: hiteles helyek) képződnek ekkép« — mondá már 1602-ben, metszően gúnyos panaszszal az országgyűlés. 2) Mindezeket a magy. kir. tanács csak úgy tudta, mint a legkisebb dunántúli vagy kassavidéki bocskoros nemes; csak úgy tudta, sőt részt vőn a miattok hozott panaszló törvényczikkek megszerkesztésében s a kiküldött országos bizottságokban. És mégis — ki hinné! — mikor Bocskay föltételeinek e pontja ott fönn Bécsben tárgyalás alá került, mintha újabb bizonyságot akart volna szolgáltatni annak a többször idézett olasz emlékiratnak állításaihoz, a kivánIrományok XXIV. 10. és 15. pont, Katona id. h. és a Magy. Orsz. Emi. id. kötetei. 2) Magy. Orsz. Enal. X. k. 11. lap.
