Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN

1 605. NOVEMBER — DECZEM

DERBEN. 249 És ezzel az osztrák békepártiak egyelőre megelégedének. Az ő tervök egyelőre oda irányult, hogy a vallásszabadság törvényes elismerését követelő föltételre, — melynek fogalmazása (mint kiemelem) amúgy is oly együgyű vala, hogy a »törvényes« elismerés kívánását nekünk más nyilatkozatokból, Forgács Zsigmondnak pedig Bocskay élőszóval adott magyarázásából kelle megérteni, — ha csak lehetséges, nem fog a főherczeg határozottan fogalmazott s bármiképen kötelező nyilatkozatot adni; de ha a magyarság ezzel a határozatlan válaszszal meg nem elégszik s a követelés alól máskép kibújni nem lehet, hát akkor válaszában a törvényes elismerés kérdését a jövendő országgyűlésre lialasztandja el.

1) Történjék aztán az, a mit a jövő általános országgyűlés határozni jónak lát. Ez volt, mondom, az osztrák kiegyezési párt terve, a mint egyszer a hallgatólagos tűrésbe a pápa és a császár beleegyeztek. S ebből a tervből igyekvék aztán a spanyolkatholikus párt köpönyeget varrni magának mind a két esetre. Az előbbire, t. i. a főherczeg homályosan fogalmazandó válaszának elfogadása esetére, Serra azt remélte, hogy ekként az országnak az eretnekek ellen hozott régibb törvényei, különösen pedig az 1604. XXII. tcz. eo ipso érvényben maradnak s bár ezek mellett a hallgatólagos toleranczia fönnáll is, semmi törvényes akadály nem fog fönforogni arra nézve, hogy azok a tiltó és irtó törvények, a mint idő és alkalom kedvezők lesznek, végre ne hajtassanak.

2) A második eset beálltára pedig azzal vigasztalá Serra a pápai államtitkárt, a mit neki a kétkulacsos Khlesl meg a reménykedő Forgács Ferencz püspökök mondottak, ') Serra későbbi jelentése 1605. decz. 10. a korponai gyűlés vallásügyi követelései fölött tartott tanácskozásról Mátyás udvarában. (Borglies e-levélt ár.) -) »Io vado sperando clie . . . non facendosi sopra questa matéria dicbiarazione alcuna, restano nel suo vigore le constitutioni del regno et l'ultimo articolo del 1604 molto chiaro in í'avore della religione. le quali a suo tempó et luogo si potranno mittere in esecntione,.,« tíerra, 1605. decz, 10, (U. o.)