Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 11. 1605—1606 (Bp., 1899)

III. A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS 1605. NOVEMBER–DECZEMBERBEN

248 A KORPONAI ORSZÁGGYŰLÉS. a császár és a főherczeg actuális helyzetének, főként pedig a mind erősebben fenyegető török veszélynek meggondolása is, a minek útját a nunciusok belátásához különösen a prágai miniszterek szorgalmasan egyengeték.

1) A küzdelem hevéből, a tusa porföllegéből világosabban kezdett kibontakozni az a fogalom, a melyre a magyar tanácsosok augusztus 7-diki votumukat fektetni látszának: a tolerantia, a »tolerari posse« kisegítő elve. És a mint ezzel az elvvel még az a makacsúl büszke uralkodó is kibékült, a ki nem ugyan vallásosságból, hanem beteges daczból és sértett büszkeségből, meg, persze, a nuncius és a spanyol követ ösztökélésére, még szeptember havában tudni sem akart róla:

2) lehetetlen volt a szent-széknek tovább vonakodnia, lehetetlen volt olyan strucz-politikát űzni, mint a minőt (belátásának bizony nem nagy becsületére) a pápánál is pápásabb Forgács püspök űzött, a ki egyháza végveszedelmét látta abban a tolerancziában, a status quo azon meghagyásában is, mely különben a legkisebb mértéke volt a fölkelt magyarok kívánsága iránti jó akaratnak.

3) A pápa azonban — Forgács püspök és tán mások expectorácziója ellenére — a két protestáns vallás szabad gyakorlatának hallgatólagos megtűrésébe Magyarországon — a, szükség parancsa úgy kivánván — beleegyezett,

4) *) A velenczei követ jelentése Prágából. 1605. október 24. Disp. di Germania, '-) A velenczei követ jelentése 1605. szeptember 5. (U. o.) ''') Még 1606 elején a februári bécsi egyezmény után is azt irja a pápa nunciusához egy emlékiratában Forgács püspök, hogy: »relinquere religionem in eo statu in quo haereses impune grassatae sunt, nihil aliud est. quam unicuique quid velit credendum licitum dare; atque ita in etf'ectu hic articulus libertatem conscientiae concedit.« (Borghese-ltár.) 4) Irományok XIX. sz. De nem kis értékű adat a prágai nuncius sajátkezű megjegyzése sem Forgács püspök emlékiratának azon pontjára melyet az előbbi jegyzetben olvastunk. Ez a megjegyzés így szól : »Sebene li ré (t. i. a magyar királyok) non banno eseguito le leggi (a protestánsok ellen), ciö non é stato percbe non kabbiano potuto, ma percbe non hanno voluto. Onde si puö alla fin tollerare« (t. i. a protestánsok vallásgyakorlatát),