Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 10. 1602—1604 (Bp., 1890)

III. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1604. MÁRCZIUS–ÁPRILISBAN.

1604. MÁRCZIUS Ál'IILLIS. 385 calvinisták ? De akkor embert állítanak Christus ellenébe s nyilvánvaló, hogy csak eretnekek és szakadárok. Meglátjuk, mire ment a főherczeg válasziratával. *) Szerencsésebben ütött ki Mátyás válasza az országgyűlés másik sérelmi iratára. A hadi tanács véleménye alapján megígérte a rendeknek, hogy az egyes felhozott esetekben mindenütt szigorú vizsgálatot fog indítani a bűnösök ellen s a meleg részvétről tanúskodó, igaz, jóakaró liang melylyel a főherczeg az ország szenvedéseiről és nyomoráról szólott, ha tán nem győzte volna is meg az örökös Ígéretekhez szokott, de azok teljesítését alig-alig látó országot,bizonyosan hathatott a rendekre amaz útonálló, rabló vallon ezredes büntetése, kit kihágásai miatt a hadi törvényszék Nagy-Szombatban lefejeztetett;

2) valamint a szóbeli értekezleteken a velÖk közlött adatok alapján kénytelenek voltak a rendek azt is elismerni, hogy a király legalább a legújabb időkben — tehetsége szerint igyekszik a kifizetetlen zsoldosokat legalább részben kielégíteni. 3) S midőn azért Mátyás melegen apostrofálta a rendeket s kérve kérte őket, hogy gondoljanak arra, mily későn kezdődött meg az országgyűlés, hogy a hadjárat megindítása már küszöbön áll, hogy álljanak hát el föltett szándékaiktól, fogjanak bele. a kir. előterjesztések tárgyalásába : hihető, hogy a rendek némely részére e kérés nem maradt nyom nélkül. Még két egész napig daczoltak a protestánsok — nagy idő az ez idei rövid éltű országgyűlések életében! mely alatt a főurak, a csász. és kamarai tanácsosok s a királyi személynök nem mulaszták el a rendeket minden jóval ]) A protestáns rendek folyamodására adott választ lásd Irományok XXII. sz. a. 2) Clementis jelentése Pozsonyból 1604. február 6. (Lőcseitára). 3) A velenczei követ tudósít bennünket azon tárgyalásokról, melyeket a kormány januárban a cseb rendekkel egy nagymérvű finánczoperaczió végett folytatott, hogy a hátrálékos zsoldot kifizethesse. Továbbá ugyancsak a velenczei követ irja. hogy a marcziusban Madridból küldött •200 ezer scudinak felével egy vallon ezredet csakugyan kifizettek. 1604. január 5. és márczius 22. (Dispacci di Germania. Bécsi áll. Itár. — A íöberczeg leirata a rendek gravameneire márczius 26. Irományok XXI. sz. a. s a hadi tanács véleméj'e márczius 25-dikéről. Irományok XX. sz. a. Magyar Országgyűlési Emlékek. X. 25