Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 10. 1602—1604 (Bp., 1890)
III. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1604. MÁRCZIUS–ÁPRILISBAN.
:398 A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. biztatni s nein is siker nélkül. A békülékenység szelleme győzött : a protestánsok beleegyeztek a propositiók elővételébe. »A vett sebek daczára is él bennünk a honfi erény, a jóakarat — így okadatolták elhatározásukat későbbi iratukban - s noha utasításainkban az áll, hogy a vallás ügyét minden más ügy előtt végezzük el: mindamellett hozzá láttunk a beterjesztett propositiók tárgyalásához, nem kételkedvén abban, hogy a vallás ügyében óhajtásunk szerint s az ország érdekeire való tekintettel is hasznos és szükséges királyi határozatot fogunk ő felségétől kapni.« 2) Márczius 27-dikén fogtak a rendek a kir. előterjesztések megvitatásához 3) és hosszú, heves viták után egy hét múlva, ápr. 2-dikán be is adták a propositióra készült válaszukat. Mint a hadi tanács gyanította, az állandó katonatartás eszméjével nem tudtak a rendek megbarátkozni. Nagyon röviden bántak el e ponttal, szegénységökkel és azzal okolván a megtagadást, hogy a dicabeli katonaságra a hadi operáczióknál a nyár folyama alatt szükség van. De azt tanácsolták a királynak, hogy emelje a végbeli magyar katonaság számát s fizesse jobban őket, — a mi persze a királynak, de nem a rendeknek esett volna terhére. Hasonlóan kikeltek a 3 frtnyi adó ellen, s itt az a körülmény szólt mellettök, hogy azon megyék, melyek tavaly a katonaság elbocsátására 1—1 frt megyei adót fizettek, nem hogy megszűntek volna szenvedni, hanem még azután több katonaságot küldöttek a nyakokra, a mit a hadi tanács is kénytelen volt elismerni. 4) Ez ok miatt megmaradtak a rendek a tavalyi ajánlat mellett (l 1/ 2 forint a jobbágyoktól, 1 frt a földesurak erszényéből), de azt az en*) Lásd Irományok XXX. sz. a., mely iratról alább még szó lesz. 2) Selmeczbánya követének ápril 8-diki jelentése szerint a megyei követeket azzal is biztatták volna, hogy : sie sollen derentwegen (a vallásügyek miatt) umbekümmert sein, denn Ihr Majestät nit sie, sondern die Stadt würde visitieren und reformiren lassen. Ez nagyon valószínű, mert a király a városok földesurának tekinté magát. De hogy ez az érv a megyei rendeknél nem hatott, azt Selmecz követe is elismeri. Lásd : Irományok XXXIII. sz. a. 8) A kassai követ jelentése márczius 28. 4) A hadi tanács votumát lásd : Irományok XXYI. sz. a.
