Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 10. 1602—1604 (Bp., 1890)

III. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1604. MÁRCZIUS–ÁPRILISBAN.

34 fi 34 fi A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. taoács malmára hajtotta a vizet Thurzónak azon kivánsága is, hogy az országgyűlés minden egyes megyére vesse ki, hogy mi fajta és mennyi eleséget tartozik szállítani méltányos árak mellett a hadak szükségletére, hogy így, ha a hadparancsnokoktól a fölszólítás jő, ne kelljen előbb megyegyűlést tartani. A végvárakhoz szükséges közmunkák limitácziója szintén egyszerű, mindennapi kivánság volt, s e pontnál legföljebb az a mondása Thurzónak érdekelhetne bennünket közelebbről, hogy a dunáninneni végvárak némelyike a közmunkákra istennek liála — nem szőrül, oly jól meg van már építve s tatarozva. De igenis, figyelmünket teljes mértékben leköti az a kevés szó, melylyel Thurzó György az állandó magyar mezei sereg eszméjét javasolta és motiválta. Tudni kell, hogy abban az időben a török ellen harczoló császári és királyi hadak öt különféle élemből állottak, melyek közül kettő császári, idegen, három pedig magyar, hazai volt. Az első elem azon idegen (olasz, vallon, de leginkább német) zsoldosokból állott, a kik császári zsoldban, császári parancsnokok alatt a magyar végvárak egy részének állandó őrségét képezték s a fontosb helyeken (mint pl. Győrben és Komáromban) elég pontosan fizetve s nagyjából meglehetős fegyelem alatt tartva nemcsak nagyobb mérvű panaszokra nem adtak okot, hanem a mennyiben németek és vallásos protestánsok voltak s protestáns papjaikra hallgattak, a környék protestáns elemeivel rokonszenveztek is; ellenben ott, a hol az üres kincstár megfeledkezett róluk, koldulni és rabolni jártak ki a környék földnépére, hogy éhen ne veszszenek. A második elem a szintén idegen császári mezei vagy tábori had zsoldosaiból állott, a kiket tavasz elején toborzottak össze (részben rendes, állandó ezredekbe) kiint a flamand vagy olasz földön, vagy Németországban, aztán bevezettek Magyarországra s itt a hadjárat befejezte után késő őszszel, ha pénze volt a hadi kormányzatnak, — a mi vajmi nagy ritkán esett meg — becsülettel kifizetve liaza bocsátottak vagv szolgálatban, az ezredben megtartva, kivezettek az örökös tartományokba; ha ellenben nem volt miből kifizetni zsoldjokat: akkor itt benn téli szállásokra osztottak szét. Ez a téli szállásolás, ez az idő, míg a semmittevő, uratlan, féktelen zsoldosok zsoldjok kifize-