Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 10. 1602—1604 (Bp., 1890)

III. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1604. MÁRCZIUS–ÁPRILISBAN.

1604. MÁRCZIUS Ál'IilLIS. 351 lésére vártak, volt a magvar nép megölője. Hogy éhen ne haljon a fizetetten zsoldos: rabolt, dúlt s pusztított. S mikor 1 3 évi zsoldhátralékát hosszas alkudozások után 25—50°/

0nyi levonással kifizették neki s nagyobb csapatokban haza indult: a 25 —50° o-nyi levonásért tízszeresen kárpótolta magát útközben a leghihetetlenebb rablásokkal. A sereg harmadik eleme, a magyar országos főkapitányok és várkapitányok alatt, a végvárak magyar őrségéből állott, mely állandó zsoldot húzott, kötelezve volt szolgálatát egy év leforgása előtt el nem hagyni s csaknem ugyanazon körülmények közt élve, mint a végvárak német őrsége, még ritkábban volt ostora a föld népének. A negyedik elem a magyar mezei zsoldos sereg, vagyis a dica-katonaság volt, melyet az országgyűlési rendek által megajánlott subsidiumon vagy dicán toborzottak minden év tavaszán s elbocsátottak a szolgálatból minden év őszén. E zsoldosok legnagyobb része a telet hozzátartozói körében, polgári foglalkozásban, töltötte, fölemésztve azt, a mit zsoldjából megtakarított vagy élve abból, a mit hozzátartozóitól, vagy egyes szolgálatokért a főuraktól kapott. Csak kicsiny része vált még ekkor a téli hónapokra csavargó rablóvá s csak kicsiny része állott a tábor föloszlatása után idegen pl. lengyel, orosz vagy oláh zsoldba. — Az ötödik elem végre a török ellen harczoló keresztyén hadnak azon csapataiból állott, melyeket a, földesurak részint a személyes fölkelés megváltása fejében, részint mint az általános és részleges fölkelések jutalékait küldöttek be egy havi időtartamra, a megye zászlója alatt a kir. táborhoz. Thurzó György arra a körülményre mutatott,hogy állandó ') Volt még egy hatodik elem is, el nem ismerve, a törvény áltaj üldözve, de tényleg teljes virágzásban. T. i. a szabad zsákmánylók, a szabad hajdúk, a kik valamely főúrnak vagy várkapitánynak szolgálataim zsold és a legtöbb esetben élelmezés nélkül, egyedül a 7°

n kikötéssel állottak, hogy a mit a töröktől elrabolhatnak, elzsákiiiányolnatnak : az az övék. Hogy e vakmerő legényekre sokszor jó világ járt: az bizonyos ; de mikor törököt nem dúlhattak (s ez 5 esetben legalább kétszer megtörtént): honfitársaik ellen, a gyámoltalan földnépe ellen fordulának : — hiszen kenyér az éhség, bor a szomj ellen s pénz lóra, fegyverre -csak kellett nekik, bárhol vehették légyen.