Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 10. 1602—1604 (Bp., 1890)

I. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1602. MÁRCZIUS- ÉS ÁPRILISBAN.

10)02. MÁRCZTCS- KS ÁPRILISBAN. 17 lia addig is, és azalatt is török, tatár és idegen zsoldos az országot még jobban el nem pusztítják. — A császári tanácsosok mindent elkövettek ugyan, hogy a rendi bizottságot nagyobb liberalitásra birják; de csak annyira mehettek, hogy a rendek a megajánlásban tett eme föltételt elejtették. Ha sejtik vala a rendek, hogy ama kikötés daczára, mely szerint a felső-magyarországi magyar zsoldosoknak, magyar főkapitány nemlétében valamely e vidéki tekintélyes mágnást adand vezérül, Mátyás főherczeg mégis Gonzagát ajánlotta végső jelentésében parancsnokid

1) : bizonyára nemhogy a mondott föltétel mellől álltak volna el a rendek, hanem még valami szigorúbbat kívántak volna. Továbbá miután komolyan tartott Mátyás attól, hogy a befolyó adó nem leszen elég még e négyezer ember eltartására sem, a maga részéről azt köté ki s a rendeknél ki is vitte, hogy necsak a leégett házak, hanem az újonnan építettek is tekintetbe vétessenek; azonban, ha amazok töröltetnek, emezek számláltassanak. Az insurrectiót illetőleg annyit mégis kivit' a főherczeg hogy az e helyett megajánlott s a földesurak erszényéből fizetendő 50 dénár mellett, mely a subsidiumhoz csatoltaték, minden 20 jobbágy-ház, úgyszintén minden 20 lakott nemesi curia után egy-egy lovast ígértek állítani a rendek; ellenben a lakatlan nemesi curiáktól, a megye becslése szerint, gyalog fegyveres adandó. Ezt egy hóra ajánlák meg a rendek; a főherczeg többre kérte, de a rendek nem engedvén, a főherczeg megnyúgodott ebben is. Az élelmezés kérdésében sem volt egészen haszontalan Mátyás főherczeg, illetve a csász. tanácsosok, fáradozása. Mert ha a portánkint kivánt 2—2 mérő gabonát és zabot eleintén absolute megtagadták is. később mégis elhatárzák az értekezleten, hogy a tiszai megyék portánkint egy nagyszombati mérő gabonát és ugyanannyi zabot adózzanak s azt a királyi élelmező hivatalokhoz szállítsák. Azért csupán a tiszai megyék; mert a. dunaiak ez adót — bizonyára önkéntesen, miután a törvény különben hallgat róla — már viselték. A főherczeg ápril 12-diki zárjelentése a királyhoz. Irományok IX. sz. Magyar Országgyűlési Emlékek. X. ^