Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 10. 1602—1604 (Bp., 1890)

II. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1603. MÁRCZIUS HAVÁBAN.

120 A POZSONVr emSZÁGfiYÜLÉS. engedte volna meg a kétes jogú birtokok erőszakos elfoglalását, s így nem fokozta volna az elégedetlenséget a nemzet mérvadó eleménél a vég elkeseredésig. — S ha pénze volt volna a kormánynak: az egyesek ellen indított pöröknél az igazságot, a törvényt kereste volna, s nem azt, hogy mi a kincstár haszna.*) De, a mint mondám, szükség törvényt bont. Az éhezőből rabló és gyilkos lehet. Ugyanaz a szellem, mely az Illésházy-pörben épen ebben az esztendőben azt dictálta a király tolla alá, hogy arra kell nézni, »dass durch seine, Illésházy's Bestrafung jetzigen Kriegsnöthen nit wenig geholfen werden könnte,« 2) ugyanaz a szellem nyilatkozik az udvari kamara azon argumentatiójában is, hogy az 1603-dik esztendőre, ha egyébért nem, hát egyedül a fiscalis pörök miatt is országgyűlést kell tartani. Ezek a pörök — így vélekedtek Bécsben - »csak kellő nyomatékkal kell őket sürgetni, ha többet nem, annyit remélhetőleg fognak a kincstárnak hajtani, mint a mennyi az országgyűlés megajánlása után befolyhat.« 3) Ezt a czélt elérni a királynak elhatározott akarata volt, azt jól tudta az udvari kamara, hivatkozik is rá, midőn jelentésében a magyar kamarának a fiscalis pörök kedvező kimenetele felől való kételkedését korholja, s kiemeli, hogy ezt a király is nem a legjobb szemmel nézi s a magyar kamarának azóta tudtára is adatta. Legelső javaslata volt hát a bécsi udvari kamarának, hogy a király és Mátyás főherczeg a kellő intézkedéseket megtegyék arra, hogy a kamarai pörök mindjárt az országgyűlés megnyitását követő napon elővétessenek, s a bíráknak, különösen Istvánffynak, a nádori tiszt helytartójának, kegyvesztés terhe alatt megparancsoltassék a kellő időre, az ") U. o. 60. lap. "') Rudolf' Mátyás főherczeghez 1602. szept. 18. (bécsi udv. kamarai levéltár). 8) »...Dass die nun ziemlich lang ausstehenden fiskalischen Sachen einesmals darunter (az országgyűlés alatt) fürgenommen und erörtert werden mögen, welche, da sie recht und mit Ernst getrieben, Ihrer Kays. Majestät hoffentlich wol soviel, wo nit ein Mehrers als die Landtagsbewilligung eintragen werden . . .«