Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 10. 1602—1604 (Bp., 1890)

II. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1603. MÁRCZIUS HAVÁBAN.

160-3. MÁUCZUTS HAVÁBAN. 121 országgyűlés helyére beérkezni. Mert bizonyosnak tárták a bécsi »kamarások,« hogy, ha az ügyek az országgyűlés második felére hagyatnak, el is fognak maradni, és az lesz belőlük, a mit a magyar kamara jósol. A subsidium kérdésében az udvari kamara a tavalyi contingens, t. i. házanként! két forint adó, mellett szólalt föl, s a házak összeszámlálását illetőleg a szepesi kamara javaslatát helyeselte, az e czélra kirendelendő egyéneknek különös esküvel való köteleztetését ajánlván. A dica beszedését és elszámolását illetőleg keményen kikelt az udvari kamara azon szomorú tény ellen, hogy akármennyit szavaztak is meg eddig az országgyűlések, bizonyos, hogy a beszedésnél mindig nagy hiányok és visszaélések mutatkoztak. Ha pénzt szavazott meg a gyűlés s ennek beszedésére országos főadószedőket rendelt, mint pl. 1593-ban Rákóczy Zsigmondot, Illésházy Istvánt és Istvánífy Miklóst, a tapasztalás azt mutatta, hogy ezek az urak, a hozzájok intézett nógatások és sürgető parancsok daczára, sőt az ezen ügyben hozott artikulus ellenére is, még mind a mai napig nem tettek teljesen eleget számadási kötelezettségeiknek. De ép úgy késedelmeztek a megyék perceptorai is a beszámolással. Ha pedig hadi népet és nem készpénzt szavazott meg a magyar országgyűlés, akkor meg azért nem lebete meggyőződni, vájjon megküldötte-e kiki a maga hadi jutalékát, mert az ellenőrzési szemléket (az ú. n. mustrálásokat) a rendek nem engedték megtartani. Itt különösen az 1602-diki esztendő példájára hivatkozott az udv. kamara. A rendek ez évben úgy Felső-, mint Alsó-Magyarországról 2—2 ezer huszárt s ugyanannyi gyalogot (hajdút) szavaztak meg 6 hóra, s ebből a felső-magyarországiak effective csak 900 huszárt és 300 gyalogot állítottak, s e töredék-eontingenst is csak alig 3 hóig tartották. De Alsó-Magyarországon se lehetett sokkal jobb a dolog, mert szeptember elején, mikor Fejérvár elveszett, egy magyar sem volt még jelen a kir. táborban, s miután november közepén a rendi csapatokat haza bocsátották: Alsó-Magyarországon is csak harmadfél hóig szolgált a ') Kamarás, kamorás, egykorú magyar műszó, melylyel a kamarai tanácsosokat nevezték (s nem az »arany-kulcsos«-okat).