Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 9. 1598—1601 (Bp., 1885)

I. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1598. FEBRUÁR- ÉS MÁRCZIUSBAN.

l5i)8. FEBRUÁR- ÉS MÁRCZlUSliAN. 17 sukban arra fektették a fősúlyt, hogy ily conventiculumok tartása fölötte terhes és sérelmes egyes rendekre. Innen a tavalyi tiltó határozat. E határozatot a közjó érdekében most megváltoztatni óhajtá a király s kijelenté, hogy gyors intézkedés esetén szükséges lehet több megyét gyűlésre híni egybe, de csak a legnagyobb szükség alkalmával fogják a rendeket effélével terhelni a főkapitányok. Szuhay indítványához képest rendszabályokat ajánl még a propositió a kereskedést gátlók s ilymódon a királyi jövedelmeket csorbítok ellen. Néhány kisebb ügy, mint pl. az utak s hidak jó karban tartása, a salétrom-kiviteli tilalom után az 1596. országgyűlés által a sebesült s beteg katonák részére megszavazott segély dolgát pendíti meg, s aztán kiemel egy ügyet, mely aránylag nagy port vert föl a gyűlésen. Ez az egri káptalan tizedei árendálásának ügye. Már az országgyűlési előterjesztések előkészítése alkalmával a múlt év végén különös figyelmébe ajánlá e pontot a csász. tanácsosoknak az udvari kamara. *) Régibb törvények értelmében az egyházi tizedek árendálására a fiscusnak joga volt. E jogot érvényesíté is a kormány, mert bizonyos végvárakat az e tizedekből befolyó gabonával kényelmesen s biztosan lehete élelemmel ellátni. Az egri káptalan tizedeire is gyakorolta a király e jogot körülbelül 30 év óta; de hogy Eger elveszett, a káptalannak sikerűit ebbeli sérelmes panaszát az 1597. 38. t.-czikkbe beiktatni s ez úton kivinni azt, hogy a íiscus az árendálás jogától elesett. Azóta egy év múlt el, a fiscusnak ez esztendőben ebből mintegy 10 ezer tallérnyi kára volt, s a mi fő, néhány végház élelmezése tényleg megnehezíttetett. A prágai udvari kamara 2) akkor, midőn (mint fennebb említém) privát felek privát ügyeinek az országgyűlésen való tárgyalása ellen szót emelt, a többi közt arra is utalt, hogy magánkérések a törvényczikkek közé fölvétetvén, ezek szentesítése által, úgy látszik, mintha a kérelmezők intentiója szerint intéztetnének el magok a magánkérvények; a mi pedig a fölségnek épen nem szándéka. Ez az eset a kormány fölfogása szerint az egri tizedek ügyénél, J) 1597. decz. 18. ered. a bécsi áll. ltár. f

l) 1598. jan. 30. ered. a bécsi áll. ltár. Magyar Országgyűlési Emlékek. IX. 2