Fraknói Vilmos és Károlyi Árpád (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 9. 1598—1601 (Bp., 1885)

I. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1598. FEBRUÁR- ÉS MÁRCZIUSBAN.

14 A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS! — s ezért a propositió, nehogy egyéb káptalanok is vérszemet kapjanak, az 1569. 27. t.-cz. megújítását kívánta, melynek értelmében a királynak jogában áll a fontosb erősségek körűi fekvő egyházi javak tizedeit bizonyos bérösszegen magához váltani. ígérte különben a király, hogy kárpótolni fogja a káptalant. Eddig a propositió, melynek fölolvasása után, febr. 17-én a tárgyaláshoz kellett volna fogni. De ez egészen simán és könnyen nem ment, noha a soproni városi követek jóslása, mely hosszas küzdelmet helyezett kilátásba, nem teljesült is be.

1) Volt ekkor az országgyűléseken egy erős ellenzéki párt, melynek fejei Szokoly Miklós és Megyeri Imre képviselték a minden tekintetben igazolt és jogosult sérelmi politikát. A kormány erre előre számított s jóval az országgyűlés megnyílta előtt igyekvék e két »rendzavarót« engedékenységre birni s esetleg az országgyűléstől távol tartani. Még január első felében kir. leirat érkezett hozzájok, mely sok időn keresztül mintáúl szolgált későbbi parancsoknak.

2) Kiemeli e mandátum, hogy noha jól tudja a király, hogy az ország rendei általában véve mindig buzgón igyekeztek az ország jólétét czélzó határozatok egyetértéssel való creálására, mégis nem hiányoztak némelyek, kik nem törődve a veszélyt okozó késedelemmel, csak izgágát csináltak a rendek közt, azokat a közjó kárával is a magok ellenkező nézetére akarták hajtani. Hirét vette — minden várakozás ellenére — a fölség, hogy Szokoly (respective Megyeri) is ezek közül való s úgy régebben mint a múlt országgyűlésen »kevesbbé szükséges« panaszokkal és lármával akart a rendek közt ellenzéket támasztani, a minek csakugyan hosszas, szükségtelen tárgyalások lőnek következményei. E tényen a fölség nagyon csudálkozik, de egyszersmind rossz néven is veszi, mert mint tekintélyes embertől, inkább a közügyek előmozdítását, mint izgágát várhatna tőle. Mikor hát a jelen körülmények veszélyes volta mindenben egyetértést követel s a fölség Szokoly tói (s Megyeritől) a hazára nézve ') Lőcsei követek id. jelentése. *) 1598. január 14. — Irományok VII. sz.