Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 8. 1588—1597 (Bp., 1883)

I. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1582. FEBRUÁR- és MÁRCZIUSBAN

30 A rOZSONYi ORSZÁGGYÜI.Úg óhajtásukat. Ne vegye rossz néven határozatukat, és ne halaszsza tovább az országba való jövetelét. Továbbá nevezzen ki mielőbb felső Magyarországba magyar nemzetiségű főkapitányt. Az idegenek, különösen gróf Hardegg győri kapitány, súlyos panaszokra szolgáltatnak okot; kérik, hogy a főherczeg a károsultak kielégítése iránt intézkedjék. A rendek a főherczeg által felhozott nehézségeket méltányolva, lemondanak a mezei had kiállítására vonatkozó tervökről. Megajánlanak, egy esztendőre, minden porta után, három forintnyi adót, mely részint a véghelyek fentartására, részint a nemesi felkelések előmozdítására fordítandó. E mellett az ingyen-munkák váltságdíja gyanánt egy forintot és liúsz dénárt, az állandó lovas hadak fizetésére egy forintot és nyolczvan dénárt vetnek ki minden portára. A porták új összeírását rendelik el. Az adómentességi kiváltságokat ez alkalommal is hatályon kivül helyezik. Az anabaptistákra fejenkint 12, a zsidókra szintén fejenkint 20 dénár adót vetnek ki. Az adó behajtását ez évben, a kamara helyett, az országgyűlés biztosai fogják eszközölni; úgymint a felvidéken Rákóczy Zsigmond, a Dunán innen és túl Illésházy István, Slavóniában Istvánfy Miklós. Ezek minden megyébe adószedőt rendelnek, a ki a főispán által kinevezett ellenőr közreműködésével fog tisztében eljárni, az országos biztosnak számolni, a ki számadásait a magyar tanácsosok elé terjeszti. A rendek reméllik, hogy az ily módon behajtandó adóból — ha ő felsége a városok taksáját és a királyi jövedelmek egy részét ahhoz csatolja, főleg ha a harminczadok díjtételeit némileg emeli, jelentékeny összeg fog befolyni. Ebből Slavónia részére tizezer forintot ajánlanak fel. Az összeg hátralevő részének hovafordításáról, az egyes véghelyek között való megosztásáról, a főherczeg a magyar tanácsosokkal, az országgyűlés tartama alatt, megállapodásra fog jutni. A kanizsai és keresztúri építkezések, valamint a lovagrendeknek némely végvárba elhelyezése iránt való rendelkezést a főherczegre és a tanácsosokra bízzák. Ugyancsak a véghelyek számára, a rendek minden porta után egy mérő gabonát ajánlanak, a melyet szintén az országos biztosok fognak beszedni. Az országgyűlés befejezése után tartandó megyei köz-