Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 5. 1564—1572 (Bp., 1877)

V. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1572. SZEPTEMBER- ÉS OKTÓBERBEN.

424 A POZSONYI OliSZÁGGYÜLÉS. A rendek ekkor újra azzal a kérelemmel fordultak a királyhoz, hogy megkoronázott fiát Rudolfot engedje állandón Magyarországban tartózkodni, a hol az ország nyelvét, szokásait, törvényeit megtanulja, és a rendeket mindenben támogassa. A király erre azt válaszolta, hogy maga idején gondja lesz rá, hogy a rendek ezen óhajtása teljesüljön, és új királyuk közöttük tartózkodjék. Ez azonban most még nem történhetik meg; mert Csehországba készül vele menni, és őt csehországi királylyá fogja megkoronáztatni. Ugyanis ez idő szerint a magyar király országát ennek erejével nem képes megvédelmezni; más országok segítségére van szüksége. E miatt akarja fiát Csehország királyává is megkoronáztatni. E szavakra a rendek soraiból felhangzott e kiáltás: »Non solum in Regem Bohemiae, sed et in Regem Poloniae.« Azaz, hogy a lengyel trónt is — mely II. Zsigmond halála által üresedésben volt — szerezze meg Rudolfnak. Mire a király megjegyzé: »Hoc est in manu Dei.« x) A király ezután közié válaszát a rendek utolsó felterjesztésére. Megnyugszik abban, hogy az országgyűlés befejeztessék, és a tárgyalt ügyek elintézetlenül hagyassanak; azonban csak oly leltétel alatt, ha nemcsak a Rudof megkoronáztatására, a koronázási ajándékra és a törvényszékek tartására vonatkozó czikkeket iktatják törvénykönyvbe: hanem egyúttal intézkednek az utolsó országgyűlésen megajánlott adó behajtása felől, és kimondják, hogy a rendek a jövő országgyűlésig, az 1569-ik évi törvények értelmében tartoznak lovas hadaikat a véghelyeken tartani, és jobbágyaik az ingyen munkákat végezni. nennen, khundte Ire M. nicht dafür, khundte es auch nicht riechen was einem oder den anderen angelegen wäre ; allein es must nur angezaigt werden. Sie sähen alle wol, Avas Ire M. für guette Tage oder Säligkeit hätte, nämhlich die Tag und Nacht allein über iren Beschwärnlissen und Supplicationen ligen, diselben verlesen und darüber iren Kopff brechen musste.« Ezen részleteket js a bányavárosok követeinek végjtleutósóből ismerjük,