Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 4. 1557—1563 (Bp., 1877)
III. A POZSONYI KIRÁLYVÁLASZTÓ ORSZÁGGYŰLÉS. 1563. Szeptember-November.
434 A. POZSONYI KIRÁLYVÁLASZTÓ ORSZÁGGYŰLÉS. éles hangon válaszolt, visszautasítván azt a feltevést, mintha ama bajoknak ő volna oka, és kijelentvén, hogy a bajok orvoslására vonatkozó kivánatokat nem teljesítheti1 ). Ekként újólag élénk viták keletkeztek az országgyűlésen. A két tábla egymás között és a királylyal több üzenetet, fel- és leiratokat váltott 2 ). Főleg az ország szabadságainak helyreállítása és az idegen tisztviselőknek eltávolítása komoly küzdelmeket idézett fel. A rendek egyik feliratukban a királyt koronázási esküjére emlékeztették, és kivánataik megtagadását a király környezetében levő külföldi tanácsosoknak tulajdonítván, ezek ellen is felszólolaltak. A király erre szokatlan erélylyel válaszolt. Nem titkolhatja el — úgy mond — hogy a rendek felterjesztésének végső pontjában foglalt kívánatok kellemetlenül lepték meg. Tekintetbe véve azt a kegyességet, melylvel a hű rendeket összesen és egyenként felkarolja, nem hiheti el, hogy a rendek egyhangúlag határozták volna el ama kívánatoknak oly éles hangon, mintegy szemrehányásképen való felterjesztését, Ebez hasonló eset trónralépte óta nem érte őt egyéb országai részéről. Ügy véli, hogy arra okot nem szolgáltatott híveinek, kik iránt mindig atyai kegyességet bizonyított; nem kímélve magát és fiait, hogy az ország javát előmozdíthassa. Folytonosan azon fáradozott, hogy a német birodalom és saját országai rendeinek segítséget eszközöljön ki. Hogy igyekezetei mennyire voltak sikeresek, arról a tények szólanak. Egyik elődje, sőt talán összes elődjei alatt sem folytak be a külföldről oly jelentékeny segélypén') Sajnos, a királyi válasziratot nem bírjuk. Annak tartalmára a törvénykönyv egyes helyei, és az alább ismertetendő királyi leirat vetnek világot. -) Ezek, sajnos, szintén nem maradtak fenn. A selmeczi követek november 2-iki jelentésükből tudjuk, hogy a király november 2-ig négy »replicát« intézett az országgyűlés felterjesztéseire. November 1-én ma» gához hivatván a rendeket, midőn az általa módosított törvényezikkeket átadta, nevében a cancellár igy szólott: »Caesarea Maiestas confidit Status et Ordines Regni hac postrema resolutione fore contentos, et, petit clementissime ut in ea acquiescant.«
