Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 4. 1557—1563 (Bp., 1877)

I. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1557. Júniusban.

15 57. JUNIUSBAH. 31 zsoldját a kamara régóta nem fizette ki, minélfogva Podmaniczky az ő jószágairól küldött oda jobbágyokat, a kiket erőszakkal kell ott tartania; méltó tehát a királyi kegyelemre. Ismételik abbeli kérelmöket is, hogy a király az összes pereket engedje letárgyaltatni, mert ha kívánsága szerint a régibb perek elintézetlenül maradnak, ebből úgy a közügyre, mint a király számos híveire mérhetlen hátrányok származhatnak. Feliratuk azon pontját, melyben az idegen kapitányok és tisztviselők kihágásainak megbüntetését sürgetik, a király félreértette ; idegen kapitányok és katonákra nézve nem kívánják, hogy felettök magyarországi törvényszékek ítéljenek, csak azt, hogy kihágásaikat a főkapitányok^és kapitányok bűntessék. De a várakban, harminczadokban és egyébb hivatalokban alkalmazott tisztviselők, akár hazafiak akár idegenek, a magyarországi törvényeknek legyenek alávetve, miként ezt a korábbi országgyűlések végzései is kimondják. A királynak tüzetes fejtegetése a magyar dénárok kitiltásáról, nem tette meg a várt hatást. A rendek megújítják abbeli kérelmöket, hogy a király ama tilalom visszavonását eszközölje ki. Ha pedig ez nem lehetséges, hagyjon fel a tallérok, féltallérok, garasok veretésével; és hozza ismét forgalomba az ősi időktől fogva használt magyar pénzeket: vagyis az arany forintot, az öt dénár értékű garast, a dénárt és fillért. A rendek, kik most csekély számban vannak együtt, a király által javaslatba hozott pénzverési módozat elfogadására nem tekintik magokat illetékeseknek. Az országgyűlés tartama alatt a Fuggerek, kiknek Magyarországban bányáik és terjedelmes uradalmaik voltak, folyamodtak, hogy a személyes törvényszéki eskü kötelezettségétől felmentést nyerjenek. A király kérvényöket pártolólag tette át az országgyűléshez. A rendek azonban azt válaszolták, hogy bár szívesen teljesítenék azt, mind a király mind a Fuggerek iránti tekintetből; de ellenkezik az ország törvényeivel és jogaival. Ugyanis Magyarországban csak a király, az esztergomi érsek és a lövöldi perjel bir oly kiváltsággal. És midőn utóbb Ciliéi Ulrik, majd Corvin János és Brandenburgi György ugyanazon kiváltság elnyeréseért folyamodtak, ezt el nem érhet-