Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 4. 1557—1563 (Bp., 1877)

I. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1557. Júniusban.

32 A L'OZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. lék. Most a rendek annál kevésbé tehetik azt meg, mert csekély számuk miatt, magokat új törvények alkotására és a régi jogok megváltoztatására nem tartják illetékeseknek, A felirat befejező soraiban arra kérik a királyt, hogy »végre valahára« további halasztás nélkül fejezze be az országgyűlést. A király maga is azon volt, hogy a tárgyalások mielőbb befejeztessenek. E miatt a harmadik feliratra nem válaszolt többé Írásban, hanem ólo szóval adta elő észrevételeit. Nem mulasztotta el reflectálni a rendek azon, bár szerényen kifejezett, szemrehányására, mintha ő volna oka az országgyűlés hosszú tartamának. Ennek gyors befejezése nem rajta múlt; mert az ő leiratai két napnál tovább soha sem késtek. Az insurrectio, élelmiszerek szállítása, a pusztítások megakadályozása, az elpusztított helyeken lakó jobbágyok adómentessége tárgyában elfogadja a rendek utóbbi megállapodásait, ós megnyugszik abban, hogy a törvényczikkek azok szerint fogalmaztassanak-Hasonlag megelégszik a hat napi ingyen-munka megajánlásával, ha már a rendek semmi esetre sem hajlandók azt nyolcz napra emelni. Úgy mindazáltal, hogy azok a jobbágyok, a kik a győri erődítményekhez vannak kirendelve, a már korábban kijelölt időt töltsék ki, minthogy biztos helyen laknak, és sem az ellenségtől, sem a királyi hadaktól jelentékeny károkat nem szenvedtek. A Podmaniczky jobbágyait nem mentheti. fel az ingyen munkáktól, hacsak ő le nem mond az öszszegről, mely a palotai őrségnek zsoldjára szokott fizettetni. Midőn a király ezt kijelentette, többen a rendek soraiból közbeszólottak, és felkiáltottak, hogy Podmaniczky kérelmét nem utasíthatják vissza. Mire a király azonnal megnyugtatta őket, kinyilatkoztatván, hogy hozzájárul a felmentéshez. £

) ') A felirat egykorú másolata a bécsi titkos levéltárban. — L. Irományok. XII. szám. 2,

l A király szóbeli válaszát tartalmazó irás végén olvassuk : »De colonis Podmaniczki cum interrumperent Hungari sermonem maiestatis sue, allegantes impossibilitatem, aquieuit illis regia maiestas,«