Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 4. 1557—1563 (Bp., 1877)

I. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1557. Júniusban.

1557. JÚNIUSBAN". 23 úgy szólván egészen kiszorította a forgalomból; továbbá számtalan hamisított dénár volt forgalomban, mi által a szegény nép gyakran érzékeny károkat szenvedett. Minthogy tehát a nagyobb érczpénzeket a külföldön nehézség nélkül fogadják el, az ország érdeke azt követeli, hogy azokat nagyobb menynyiségben veressék. Az arany és ezüst kivitelének megakadályozására a király kész mindent megtenni. Megegyezik abban is, hogy az esztergomi érsek tisztviselői a pénzverdékben szokásos felügyelői hatóságukat gyakorolják. A mi a réz kivitelét illeti, a királynak igyekezete oda irányul, hogy azt a lehető legnagyobb áron adja el, mert az abból befolyó jövedelmet az ország védelmére fordítja. A viszonyok most egészen mások, mint akkor voltak, midőn a Fuggerek, saját nyereségökre, a rezet az országból kivitték. Végre értesíti a rendeket, hogy a tótországi rendek, a megyék, főpapok, főurak és nemesek külön sérelmeit az országgyűlés befejezése után tárgyalás alá veendi.1

) A rendeknek a királyi leirat több pontja ellen lényeges kifogásaik voltak, melyek iránt nézeteiket második feliratukban adták elő. A felkelő hadak felett tartandó szemlék tárgyában nem szükséges intézkedni, minthogy a megelőző országgyűlés a nádornak kötelességévé tette, hogy az urakat és nemeseket honvédelmi kötelességök teljesítésében ellenőrizze, és büntetést is szabott azok] L*a, a kik azt teljesíteni elmulasztják. Az egy forintnyi adót két forintra emelni tiltja a jobbágyok nyomora. Egyébkint midőn az egy forinton felül még két köböl gabonát szavaztak meg, ezzel a mult évinél ha nem nagyobb, mindenesetre nem csekélyebb értékűvé lett ajánlatuk. Felkérik a királyt, elégedjék meg ezzel; vagy ha mindenesetre követeli a két forintot, a gabona-ajánlatot fogják visz-A leirat végül megjegyzi, liogy a hajdúk kihágásai tárgyában »benignam relationem faciet in responso illo, quod Maiestas sua ad alteram seripturam ipsorum Ordinum de auertenda miserorum colonorum oppressione dabit.« Kétséges : vájjon a fennebb ismertetett fel- és leiratokról szól-e ezen hely, vagy más ismeretlen iratokról. — A leirat egykorú másolata a Ibéesi titkos levéltárban. — L, Irományok, IX, szám,