Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 4. 1557—1563 (Bp., 1877)

I. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1557. Júniusban.

24 A L'OZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. szavonni. Mindkettőre nem lévén képesek, a választást a királyra hagyják. Bíznak kegyességéhen, és hiszik, hogy azon esetre, ha a rendek akarnák is, ő nem engedné meg, hogy a szegény jobbágyokra elviselhetetlen terheket rójanak. IJj összeírást most nem rendelhetnek el. A király nyugodjék meg az eddigi gyakorlat fenntartásában, mert aszerint is a jobbmóduak segítik a szegényebbeket terheik viselésében. A béreseket nem lehet megadóztatni; ezek ugyanis ingyen szolgálnak uraiknak, a háborúba kisérik őket, és nincs vagyonuk, a honnan az adót megfizethetnék. Azok ellen, kik a behajtott adót maguk számára visszatartják, már a korábbi országgyűlések szabtak törvényeket, a melyeket végre kell hajtani. Figyelmeztetik a királyt, hogy most, az országgyűlés tartama alatt is, a királyi hadak több helyen rablásokat vittek véghez. Gondoskodjék, hogy hű alattvalóinak vagyona biztosságban legyen, mert különben az adó behajtásától a kellő eredmény nem várható. Az élelmi czikkek árának szabályozása tárgyában ragaszkodnak kívánságukhoz, minthogy az alispánok és szolgabirák legjobban ismerik a helyi viszonyokat, a melyekre tekintettel kell lenni. Az ingyen munkákat 14, illetőleg 8 napra emelni nem lehetséges. Az iránt, hogy a jobbágyok a munkákat pontosan teljesítsék, nem szükség új törvényeket hozni, minthogy ilyenek a korábbi országgyűléseken alkottattak. Podmaniczky trencsénmegyei jobbágyait az ingyen-munkáktól felmentetni kérik, mivel Palota várának őrségét azoknak soraiból szokta kiegészíteni. A rendek »csodálkozással« olvasták a királyi leiratban, hogy az Ausztriának elzálogosított várak jobbágyai az ingyenmunkák teljesítésére nem képesek. A Mátyás és Frigyes, a II. Ulászló és Miksa között létrejött szerződések értelmében ama jobbágyok kötelesek ugyanazon terheket viselni, melyeket a magyar jobbágyok viselnek. A király maga is jóváhagyta ezt a legutolsó országgyűlésen. Csodálkoznak tehát a felett, hogy most más nézetben van ; annál inkább, mert ama jobbágyok nyugalomban élnek, és nincsenek kitéve a veszélyeknek és zaklatá-