Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 4. 1557—1563 (Bp., 1877)

I. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1557. Júniusban.

12 A L'OZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS. Távol vannak attól — így szólnak második feliratukban, — liogy a királyival czivakodni akarjanak; de mivel elhitették vele, hogy ők magok szolgáltattak okot az általok panaszolt szerencsétlenségekre, kötelességüknek ismerik ártatlanságukat kimutatni. A mi az adó késedelmes és hiányos behajtását illeti, figyelmeztetik a királyt arra, hogy még akkor is, midőn az ország viiágzó állapotban volt, és határai az Adriától a fekete tengerig értek, az adók a hadsereg költségeire elegendők nem voltak, az ország nem volt képes egyedül ellenállani a töröknek, mindig más keresztény hatalmak segítségére szorult. Ha tehát a magyaroknak azért kellett volna, vagy kellene a jövőben a katonák garázdálkodását tűrni, mivel az adó hiányos behajtása következtében nem fizettetnek rendesen: az ország el volna veszve. Egyúttal kiemelik, liogy a magyarok mindig pontosan igyekeztek megfizetni az adót, és a hol ez nem történt, csak a lehetetlenség volt oka; minthogy a törökök számos jobbágyokat rabszolgaságra hurczoltak, vagy házaikat felgyújtották, ezek az adó lefizetésére nem lehettek képesek. Midőn továbbá a király hadainak féktelenségét az élelmi szerek hiányával mentegeti, hihetőleg azoknak értesítésére támaszkodik, a kik a sereg élelmezésével voltak megbízva, és saját hanyagságukat akarják elpalástolni; vagy olyanokra hallgat, kik soha a táborban nem voltak, és ezen ügyek körűi teljesen tájékozatlanok. A magyarok mindent megtettek, a mi hatalmokban állott. De a rendek ismételve kinyilatkoztatták, hogy az ország nem képes egy nagyobb hadseregnek élelmezésére. Es ha a magyarok csakugyan nem szállítottak volna élelmi szereket a táborba, emiatt csak a katonákat lehetne okozni, a kik számos falvakat dúltak fel, és rémületet terjesztettek a merre átvonűltak. Azon mentség sem bir súlylyal, a mit a királynak tanácsosai előadtak, hogy a katonák kicsapongásait azért nem lehetett kikerülni, mert a király híveinek és a lázadóknak birtokai gyakran határosak. Azon vidéken, a melyen a mult évi hadjárat alkalmával a királyi sereg Babolcsa felé vonult, egyáltalán nem voltak lázadók, és mégis mindent elpusztított.