Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 4. 1557—1563 (Bp., 1877)

I. A POZSONYI ORSZÁGGYŰLÉS 1557. Júniusban.

1557. JÚNIUSBAN". 13 Hasonlag a Kassára küldött hadsereg is több oly megyét dúlt fel, a melynek területén liűtelenek nem találtattak. Ezen előzmények után a rendek éles gúnynyal jegyzik meg: »Meg vagyunk győződve, liogy felséged nem azért küldötte hadait a lázadók megbüntetésére, hogy híveit is elnyomják. És ha a felséged kapitányai meg katonái annyi gondot fordítottak volna a hü rendek és lázadók jószágainak megkülönböztetésére, a mennyi buzgalmat a rablásban kifejtettek: a hű rendek károsítását könnyen elkerülték volna.« Nem hagyják észrevétel nélkül a királyi leirat azon megjegyzését sem, hogy a jobbágyok uraiktól is sokat szenvednek. Az ország törvényei szorosan megállapítják a jobbágyok viszonyát uraikhoz; ha ezek panaszra adnak okot, a költözködési szabadság módot nyújt a jobbágyoknak zsarnok uraiktól menekülni. Az urak szolgálatában álló hajdúk szintén zsarolnak és pusztítanak; de a rendek már többször kérték fel a királyt, rendelje el azoknak elbocsátását; most is kérik, büntesse meg mindazokat, a kik kihágásokat követtek el, és uraikat is, a mennyiben a kicsapongásokat nem gátolták, vagy épen azoknak okai lettek volna. A király kétségbe látszott vonni, hogy némely kapitányok az ő rendeleteit megvetették. A rendek hivatkoznak a magánosok által a királynak benyújtott panaszokra ; a melyekből látni fogja, mennyire ment vakmerőségük. Megnevezik Puchaim főkapitányt, továbbá Csábrág, Győr, Kassa, Komárom, Léva, Ovár és Trencsén várak kapitányait, a kik a királyi rendeleteket a legnagyobb megvetéssel utasították vissza. Elismerik, hogy a várakat jó karba helyezni sürgetően szükséges; de lehetetlen, hogy ezt a munkát a nyomorban sínlődő jobbágyok végezzék. Végűi felkérik a királyt: fontolja meg, vájjon az általa felhozott körülmények igazolják-e híveinek elnyomatását és az ország elpusztítását ? Szűntesse meg a bajokat, hogy az ország maradványai felüdülhessenek, és mind neki, mind a kereszténységnek még hasznos szolgálatot tehessenek. Ha ugyanis az eddigi állapotok megmaradnak, a török veszély nélkül is meg fog semmisülni az ország, a mi a királyra és az egész kereszténységre nézve súlyos csapás lenne, melyet clliá-