Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 3. 1546—1556 (Bp., 1876)
III. A NAGYSZOMBATI ORSZÁGGYŰLÉS 1547. Deczemberben.
112 A NAGYSZOMBATI ORSZÁG GYŰ [.ÉS székhelyét bírni. A helytartót és a főparancsnokot utasította, liogy azzal érintkezésbe lépjenek. A két országos kincstárnok választását jóváhagyja; de csak addig, míg müködésök folytatását jónak látja J) és fentartja magának, nogy melléjök egy kamarai tanácsost csatolhasson, a ki velők feladatuk megoldásában közreműködjék. A helytartónak, főparancsnoknak és főkapitánynak meghagyta, hogy gondoskodjanak azon várak megerősítéséről, a melyeknek saját jövedelmeik nincsenek; ellenben oly várakat, melyeknek birtokaik és jövedelmeik vannak, uraik magok tartozzanak védelmi állapotba helyezni és ellátni. Végre azon várakat, melyek királyi jóváhagyás nélkül épültek , és rablófészkek gyanánt szolgálnak, le fogja romboltatni. A harminczadi díjak leszállítása, az érczpénz ezüsttartalma, a győri püspökség tizedjövedelmei, az országos határok kiigazítása, a soprony- és vasmegyei birtokosok panaszai tárgyában, mihelyest személyesen Magyarországba jő, oly módon fog határozni és intézkedni, hogy hü alattvalói meg lesznek vele elégedve. A többi végzéseket észrevétel nélkül erősíti meg. Végre felhívja az ország Összes rendeit, hogy a királyi és bánya-városok ősi jogait, kiváltságait és szabadalmait tartsák tiszteletben és óvakodjanak azokat megsérteni. 2) A magyarországi követek V. Károly császárhoz intézett feliratukban adták elő küldőiknek kérelmeit. Midőn — így szólnak — Magyarország rendei az elmúlt nyáron értesültek, hogy a császár leküzdvén ellenségeit, Németországban a békét és egyességet helyreállította, hálát adtak Istennek, hogy ezen győzelmek által képessé tette megvédelmezni a kereszténységet és különösen Magyarországot, mely két évtized óta szenved a török zsarnokságtól. Magyarország és a szomszéd tartományok lakói egyedül a császárba és királyi öccsébe helyezik minden reménységöket; 1) »Durante beneplacito nostro.« 2) A k. leirat, fel van véve törvényeink gyűjteményének összes kiadásaiba. — L. Irományok. VII. szám.
