Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 3. 1546—1556 (Bp., 1876)

III. A NAGYSZOMBATI ORSZÁGGYŰLÉS 1547. Deczemberben.

1547 . DECZEMREP.BEX. 113 annál inkább, mert a császártól ismételve vettek Ígéretet, liogy mihelyt megszabadul belellenségeitől, egész erejét Magyarország felszabadítására irányozandja. Most tehát »Isten irgalmára« kérik, ne engedje a gondviselés által nyújtott kedvező alkalmat használatlanul eltűnni. Mert habár nem kételkednek, hogy a király egyedül a végett kötött a törökkel békét, hogy ennek tartama alatt mind ő maga mind a császár erőt gyűjtsenek, és utóbb annál biztosabban mérhessenek döntő csapást a kereszténység közös ellenségére; a magyarok azon meggyőződésben vannak, hogy ezen béke hazájukra nézve hátrányosnak fog bizonyulni és teriiletöknek további csonkítását fogja maga után vonni. Köztudomású dolog ugyanis, hogy a törökök nem szokták megtartani esküjöket és szerződéseiket, és hogy a béke idejében is tudnak ürügyet találni foglalásaik kiterjesztésére. Magyarország a korábbi fegyverszünetek idejében is többször súlyos veszteségeket szenvedett. Most szintén, alig jött létre a béke, a törökök erősíteni kezdik végváraikat, hogy azokból területöket kiterjeszszék; a jobbágyokat is súlyosabb terhekkel zaklatják, és iszonyú fenyegetésekkel kényszerítik, hogy a király- és földesuraiktól az engedelmességet tagadják meg. Ha e szerint a béke csakugyan öt évig tart, és a törökök zsarnokságának határt nem szabnak: egész Magyarország el van veszve. Ez alatt ugyanis a törökök megerősítik váraikat, kiterjesztik területöket, gyarapítják haderejüket, és megsemmisítik a magyar katonaság maradványait. Míg ellenben, ha ez utóbbiakkal egyesülne a császári haderő, és a törökök ellen háborút indítanának: nincs kétség, hogy Magyarország és a török igája alatt sínylő többi tartományok felszabadíttatnának. Habár a király nem mulasztja el minden erejét Magyarország védelmére fordítani, egymaga nem képes oly hatalmas ellenséggel megmérkőzni. A magyar rendek e miatt »térdre borúivá« kérik a császárt, siessen szorongatott helyzetükben segítségökre, és egyesülve a királylyal s a német birodalom fejedelmeivel, indítsa meg mielőbb a rég várt hadjáratot. Isten, kinek kezeiben van minden hatalom és az országoknak sorsa, kedvezni fog e vállalatnak; az özvegyek, Magyar Országgyűlési Emlékek. III. §