Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 2. 1537—1545 (Bp., 1875)

VII. HORVÁT- ÉS TÓTORSZÁGI GYŰLÉSEK.1537-1540.

178 HORVÁT- ÉS TÓTORSZÁGI GYŰLÉSEK. 1537 — 1540. get nem annyira a török hatalmi túlsúlyának, mint inkább a királyi vezérek gondatlanságának kell tulajdonítani. Azt könnyen jővá lehet tenni; annál inkább, mert miután a szultán a Velenczével fennálló békességet is megszegte, a köztársaság imént szövetségre lépett ellene a pápával s a császárral, és erős hajóhadat küldött Dalmátiába. Ettől nemcsak azon kedvező eredmény várható, hogy a bosniai basa ezután Slavóniát támadásaitól meg fogja kímélni, hanem a királynak joga van remélleni azt is, hogy a mit régóta hőn óhajtott és mindig sürgetett: a keresztény hatalmak a török ellen szövetkezni fognak. A rendek a legnagyobb örömmel üdvözölték körükben és a főkapitányi hivatalban Jurisichot, mint tapasztalt hadvezért és lelkes hazafit. Kijelentették, hogy készek neki engedelmeskedni, és őt mindenképen támogatni. A király azon óhajtását is, hogy teljhatalmú biztosokat küldjenek Gráczba, készséggel teljesítették, s azokat mind a három rendből azonnal megválasztották. 2) De ugyanakkor felkérték Jurisichot, hogy míg Gráczban a tárgyalások folynak, ő ne távozzék a tartományból és Varasdon tartózkodjék; mit ő megígért. E mellett többen a rendek köréből panaszosan felhozták, hogy váraik őrség és lőszerek nélkül, elhagyatva, állanak s támadás esetében ellenállásra képtelenek. A gyűlés, e bajon segítendő, abban állapodott meg, hogy ideiglenesen Jurisich saját katonáinak egy részét helyezze el ama várakba. Végre felolvastatott Katzianer levele, melyben a gyűlést felkéri, hogy őt, mint Szomszédvára birtokosát, vegyék fel a tótországi rendek sorába, viszont kész osztozni vcliik jó és bal') Instructio de iis, quae generosus Nicolaus Jurisitscliitz baro in Güns, generalis gentium nostrarum tarn in Sclauonia, quam inferioris Austrie capitaneus, Magnificus Franciscus de Bathyan comes comitatus castri ferrei, venerabilis devotus Albertus de Pereg, praepositus Quinqueeclesiensis et egregius Lucas Zeckel consiliarii et commissarii nostri, fideles nobis dilecti, simul omnes, vel quotquot ex eis commodo adesse poterunt, cum universis statibus et ordinibus regni nostri Sclauonie nostro nomine agere et tractare debent. Eredeti fogalmazata a bécsi titkos levéltárban. — L. Irományok. VIII. szám. 2) Sajnos, neveiket nem ismerjük. Jurisich a királyhoz intézett