Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 1. 1526—1536 (Bp., 1874)

III. A POZSONYI KIRÁLYVÁLASZTÓ ORSZÁGGYŰLÉS. 1526. Deczember.

52 A POZSONYI OKSZÁTÍTÍYŰLÉS. rendeket, hogy megfontolván a római császár es a csehországi király nagy hatalmát, biztosítsák maguknak ezek támogatását, és ne vonják szerencsétlen hazájukra ellenséges támadásukat; mert Ferdinánd a maga és nejének világos jogairól lemondani nem fogna, amire alattvalói is késztetik. Végre kijelentette, hogy ha a rendek „Ferdinándnak és nejének ezen igazságos és tisztességes ügyben szót fogadnak, és engedelmeskednek, Mária királyné mindkét felséges bátyjánál különös és örök pártfogással lesz irántuk." Ferdinánd és Mária biztosainak előterjesztéseit hosszas és élénk eszmecsere követte, mely más nap is folytattatott. Ugyanis mielőtt Ferdinándot Magyarország királyává választani lehetett volna, előbb szükségkép Szapolyay Jánosnak királylyá választatását érvénytelennek kellett nyilatkoztatni. Többen szólottak ezen kérdés iránt; de leghatályosabban mindannyi között Révai Ferencz nádori itélőmester, ki jogtudományi jeles ismeretei által már ekkorifjú korában, tekintélyt küzdött ki magának. 2) Nyolez okot hoztak fel annak kimutatására, hogy János király választása törvénytelen volt. Először, nem a nádor hirdette ki a fehérvári királyválasztó országgyűlést; pedig erre egyedül ő van jogosítva. Másodszor, az országgyűlés nélkülözte a törvényes elnököt : a nádort, kit trónüresedés alkalmával, a királyválasztásnál az első szavazat illet meg. Harmadszor, a főurak közül sokan nem jelentek meg az országgyűlésen, többi között a főcancellár, a horvát bán és a tárnokmester. Negyedszer, a kapcsolt részek nem voltak képviselve az országgyűlésen. Ötödször, az országgyűlésre oly rövid határnapot tűztek ki, hogy sokaknak lehetetlen volt kellő időben megjelenni. ') A „Declaracio Eleccionis Ferdinandi" emlékirat alapján. L. Jászay. 324—5. 11. 2) Istvánfi írja: „Qua in lege constituenda promulgandaque mirifieum extitit studium Francisci Révaii, qui erat Palatino a secretis, viri aeerrimi, ac quod caput est, partium studiosissimi et municipalium legum peritissimi.'" 86. 1.