Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 1. 1526—1536 (Bp., 1874)

III. A POZSONYI KIRÁLYVÁLASZTÓ ORSZÁGGYŰLÉS. 1526. Deczember.

152(3. DECZEMBER. 53 Hatodszor, Szapólyay János nagyszámú fegyveresei által megszállva tartotta Fehérvárt az utczákat és téreket; miáltal nyomást gyakorolt a rendekre. Hetedszer, a választás nem ment végbe a kellő rendben. Ugyanis Szapólyay Jánosnak némely főbb hívei, miután rövid időn át egymás között tanácskoztak, mintha a tárgyalások már befejezve lennének, a nép felé fordúltak, s kérdezték: vájjon tetszik-e nekik Szapólyay János személye ? Mire Szapólyay szolgái és katonái, kik ott számosan voltak elhelyezve, nagy zajjal és lármával kiáltani kezdették: hogy igen is, Szapolyayt kívánják királylyá. Ennekfolytán a nép nem nyilatkozhatott szabadon. *) Nyolczadszor, a választás előtt nem hallgatták ki azokat, kik a koronára jogos igényekkel bírnak , milyenek Ferdinánd és neje. 2) A rendek, meghajolva ezen okok meggyőző ereje előtt, Szapólyay János királylyá választását és a fehérvári gyűlés összes végzéseit érvényteleneknek nyilatkoztatták. Mindazok, kik János királynak hűséget fogadtak, esküjöktől feloldoztatván , fő- és jőszágvesztés büntetése alatt felhívattak, hogy negyven nap alatt Szapólyay pártját hagyják el.

3) A királyválasztás a deczember 17-iki ülésben történt meg. 4) Báthory István adta első voksát Ferdinándra. Sorban követték őt a főpapok , urak és nemesek. Majd a fejenként ') „Septimo, in dandis votis Eleccionis ita actum est, cum esset fienda eleccio, alique persone confidentes Comitis Scepusiensis semote et casutibus (?) invicem iuncte, secreto et paululum temporis sermonem conseruerunt, et protinus verse ad populum ostenderunt, se locutos iam fuisse de eligendo Rege, et si piaceret eis Comes Scepusiensis, ad quod extemplo ministri et armati eiusdem Comitis, quorum ingens copia fűit, cum magno clamore et strepitu, et quasi cum fúria simul clamarunt: sibi piacere Comitem Scepusiensem, et tunc populus ex timore nihil potuit aliud respondere , quid quisque sentiret." Ezen előadás öszkangzásban van Widmannak fönnebb 19. lapon idézett elbeszélésével. a) A „Declaracio Eleccionis Regis Ferdinandi" emlékiratban. Bécsi cs. és k. t. levt. 3) Widman, Goldastnál. II. 43. 1. És Istoánfi. 86. 1. 4) Jászay és utána ujabb történetíróink Ferdinánd megválasztatását deczember 16-ra teszik. Azonban ő maga számos okmányai-