Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 1. 1526—1536 (Bp., 1874)

I. MISKOLCZI ÉS TOKAJI RÉSZLEGES GYŰLÉSEK. 1526. Szeptember 16. Október 17.

152tj. SZEPTEMBER. OKTÓBER. Várdai Mihály, Matusnay János, Vitéz János, Patócsy Miklós, Abrahámffy Péter, Miklós és István, Kátay Mihály, Kenderesy János, Derencsényi Miklós, Ibrányi István és Miklós. Pest, Ung, Túrócz, Szathmár és más megyék , az erdélyi három nemzet, Kassa és más városok követeket küldöttek. A megnevezett urak és nemesek úgyszólván mindannyian Szapolyay Janas régi hívei, barátai, részben rokonai valának. Többen zászlai alatt állottak, midőn a pórlázadást leküzdötte; mások előkelő szerepet játszottak a hatvani és rákosi zavarteljes országgyűléseken , vagv épen vezérek voltak azon küzdelemben , melyet az alsó nemesség csak imént folytatott az oligarchia és az idegen befolyás ellen. Mindezek egyértelműleg óhajtották és azon voltak, hogy a Lajos halála által megürült trónt Szapolyay János nyerje el, kitől személyes érdekeik kielégítését, politikai irányzatuk diadalra emelését, és egyúttal az ország megmentését várták. Miként előbb , most is legbuzgóbbak és leghatásosabbak voltak Verböczy István igyekezetei. Mielőtt a gyűlés formaszerűen megnyittatott volna, hatalmas ékesszólásával megerősítette a habozókat, s megnyerte azokat, kik eltérő véleményeket hoztak magokkal. Magán társalgás- és nyilvános szónoklatokban leginkább az 1505-iki végzést hangsúlyozta, melyben a magyar rendek elhatározták, hogy soha többé idegen fejedelmet nem emelnek a királyi székre. „Mert ezek — így ') A jelenlevők neveit részben ismerteti a tokaji gyűlésnek, harmincz aláírással és tizenhat pecséttel ellátott, levele , melyben a fehérvári gyűlést kihirdeti. (Erről alább szólunk.) Felsorolja azokat ístvánfi História Regni Hungáriáé. 1758-ik évi kiadás. IX. könyv. 84. 1. — Kovachich. (Supplementum ad Vestigia Comitiorum. III. 71. 1.) és Jászay (i. m. 82. 1.) azon nézetben vannak, hogy egy lengyel követ is jelen volt e gyűlésen , vagy legalább küldetett e gyűlésre. Igaz ugyan, hogy Zsigmond lengyel király október 11-én Nypczycz Miklóst Krakkóból „ad Magnificum Vayvodam Transylvaniae, nec non ad alios Status et Ordines Regni Hungáriáé" küldötte. Azonban ez október közepére nem érkezhetett meg Tokajban és alig hihető, hogy október 11-én a tokaji gyűlés kihirdetése Krakkóban ismeretes lett volna. A lengyel királynak október 31-iki, alább tárgyalandó leveleiből kétségtelen , hogy a tokaji gyűlésen nem volt lengyel követ. Nypczycz utóbb a, székesfehérvári gyűlésen voltjelen.