Fraknói Vilmos (szerk.): Monumenta Hungariae Historica 3. Monumenta Comitialia regni Hungariae 1. 1526—1536 (Bp., 1874)

XIII. A BÉLAVÁRI, VESZPRÉMI, SZÉKESFEHÉRVÁRI, ZÁKÁNYI, KENESEI ÉS BERENHIDAI GYŰLÉSEK. 1531. és 1532-ben.

346 a kenesei gyűlés. 1582. téve rendelt, parancsait teljesíteni; egyúttal felséged ellenségei előtt olyannak kívánom magam mutatni, hogy velük elhitessem, miszerint minden becsületes dologban nekik nem kevesbbé kedvezek, mint felségednek." Magyarországi utazásától azon eredményt várta, hogy Ferdinánd párthíveit hűségükben megerősítendi, az ellenpárt körében pedig csüggedést fog szülni, ha látják, hogy a szent atya kiváló gondoskodással fáradozik azon, hogy az ősi hit Magyarországban fentartassék, ami csak Ferdinánd kormánya alatt lehetséges. ]) A nuntius Pozsonyba érkezvén, itt hitelesen értesült, liogy Kenesén magyar főpapok egyáltalán nem, a Ferdinánd pártjához tartozó urak közül is kevesen fognak, megjelenni. Nem ment tehát oda, attól tartván, hogy az ellenséges érzelmű rendek körében élete sem lenne biztosságban. A pápai breveket sem küldötte oda, hanem maga intézett a rendekhez levelet, a) melyben előadja, hogy a pápa értesülvén szándékukról, a kenesei gyűlésen „a keresztény liit fentartásáról és gyarapodásáról, továbbá Magyaror') „Et si Maiestatem vestram eque amem atque personam meam propriam, debere tarnen nie curare omni studio, non modo Sanctissinio D. N., cuius ego orator sum satisfacere, verum apud Maiestatis vestre emulos talem me ostendere, ut non minus putent me eis fauturum in re honesta, quam Maiestati vestre . . . Preterea iudicaui descensum meum duo uno tempore pariturum, opinionis videlicet confirmationem inprimis illorum omnium , qui Maiestati Vestre fauent, ac aduersariorum deiectionem, quandoquiclem ubi sciverint Sanctissimum D. N. id precipue curaturum , ut Hungaria christiana sit, vigeatque in ea antiqua fides , cuius maiores sui fuere maximi obseruatores; idque iieri aperte non possit, nisi Ferdinando Rege christiano Regni habenas moderante, illo vero alio Joanne eiecto, boni fient quotidie meliores, mali vero boni. Nam id omnibus est apertissimum, non posse Joannem esse in Regno, nisi Turcarum auxilio fulciatur." 2) „Ubi intellexi, in Conuentu non esse Prelatos, ac preter tres quatuorue Maiestatis vestre addictos, et eos quidem militares, neque undequaque circumspectos viros, nullo modo illuc properandum esse iudicaui, ne qui confessor sum, fortasse mártír íierem, quod quidem nolim. Volui tamen illos eorum propriis gladiis transfodere . . . Cum illic neque Reuerendissimi sint, neque Illustres, contra preceptum Principis mei Iii facturum scirent, si eis Pontificis breuia presentarem, quibus nullo modo sunt presentanda."