Meisner Heinrich Ottó: Ujkori oklevél- és irattan (Budapest, 1954)
Negyedik szakasz
sós bélyeg /AdXerstempel/ és kérvényéknél, nyugtáknál, útleveleknél alkalmazott jogaros bélyeg /Zepterstempel/ közt, A választófejedelmi kal-ap /korona/ alakú bélyeg /a későbbi koronás bélyeg ~ Kronenstempel/ volt a leg drágább, minden 100 tallér érték után 12 garas, tehát l/2 illetve ivenkint annyi, a jogaros bélyeg csak 4 pfennigbe kerül* Az esedékes összeget gyakran beleírták a bélyeglenyomatba, pl. a korona abroncsába* II.Frigyes államszocialisztikus terveivel kapcsolatban bevezették továbbá a bankárok és kereskedők főkönyvei számára a névjeles bélyeget /az uralkodó diszes kezdőbetűje, R/ex/ ós korona/. A szolgálati bélyeg /chargenstempel/ végül a hivatali főpénztárba /G eneralchargenkasse/ teljesített befizetés jeléül szolgált, amely pl. egy fejedelmi diplománál 500, egy gyógyszerészkiváltságnál 20 birodalmi tallérra rúgott. Elvileg bélyegkötelesek voltak a magánfelek Ügyei - utasitás a fogalmazványom St/empel/ P/apier/ vagy St/ empel/ B/ogen/ - éspedig nemcsak a kérelmezők beadványai /irományai/ maguk, hanem minden azzal összefüggő hatósági kiadmány is. Az előírásnak megfelelően maga a kirááy is bélyeges papirra irta magánvégrendeletót 1769-ben* Ezzel szemben hivatalos /ex officio/ kiadmányok, "állami közérdekű" ügyek, /"herrsehaftliohe Sachea"/ bélyegmentesek voltak* A bélyegek szabályszerűen a felső szélen találhatók, leiratokon gyakran nehezen kivehetővé tették őket a eimzés /az okirat kiadójának neve és oime, intitulatio/, diszitmányei, néha rosszhiszeműen/mala fide/ felismerhetetlenné is tették őket, mindenféle "mesterkedéssel a Mi legmagasabb érdekünk hátrányára 1 ' /"Kunstgriffe zum Nachteil ünseres Allerhöchsten Interessé"/* A pecsét a 16.században még alá nem irt kiadmányok hitelességének gyakran egyes-egyedüli ismertetőjele /ill. a hitelesítés ismertetőjele/ erősen veszít az értékéből azáltal, hogy visszatérnek a sajátkezű fejedelmi aláírások* jellemző a pecsét kérdésére, hogy a megerősítésekben/Korroborationén//iásd 90.I./ ugyan még a régi módon bejelentik a pecsételést, azután azonban egyáltalán nem hajtják végre* A legtöbbször találkozunk függő és rányomott pecsétekkel, amazok - tokban - első rendű okiratokon mint államszerződéseken és uralkodói házi okleveleken jelennek meg, ezek vagy a szöveg hitelesítésére vagy az iromány lezárására szolgálnak. Az írásbeli közlés titkossága miatt a legnagyobb fontosságot tulajdonították az írásos küldemények lezárásának; a magánfelek ügyeiben keletkezett /"Particulier-Angelegenheiten"/ kiadmányokat is mindig lepecsételve kellett a címzetthez eljuttatni, kézbesíteni /insinuiert/. Az ebből a célból meghatározott módon összehajtogatott irományt többek közt u.n* hajtóka /Klappe/ vagy keskeny pergamen-csik, mely kapcsolatban volt a pecséttel, /Préssel/ zárta le /v.ö^eisner, Aktenkunde 122. és köv.l./. A esik rendszerint elveszett de egykori létezését elárulják a papíron alkalmazott bevágások. Pecséttel lezárt borítékok /Umschláge/ léteztek már a 16.században,de még a 3.9. században a borítókká szitő gép /Kuvertmaschine/ feltalálása előtt egy le-^vélboriték elkészítése "olyan kényszerű mesterség volt, amelyhez nem mindenki értett" /"eine notwendige Kunst,die nicht jeder verstand"//Rochow, 186./ Kiváltképpen hosszabb alakú diplomáciai sürgönyök számára volt szükséges a lehetőség szerint kettős borítékba zárásra. A kabinet-rendeleteknél akis formátum megakadályozta, hogy az iratot önmagában zárják le; azokat ennélfogva a már említett kékes színű borítékokba helyezték, amelyeket a címersátoros pecséttel /pavi1Ionsiegei/ a még ma is szokásos módon zártak le a boríték hajtókájának csúcsán. A rányomott pecsétek osztályába tartoztak az u.n. "repülő" /"fliegenden"/ vagy "nyitott" /"offenen"/ pecsétek is. Nevük és alkalmazásuk módszere újkori eredetű* Akkor folyamodtak hozzájuk,amikor egy küldemény tartalmát a címzetten kívül még egy harmadiknak is meg kellett ismernie, mondjuk a Külügyi Hivatal /külügyminisztérium/ egy főkonzulhoz intézett rendeletét még az illetékes követnek is, vagy egy idegen államfőhöz intézett irást az illető államfő képviselőjének a küldő /államfő, uralkodó/ udvaránál. Ilyen esetben az elküldés "repülő pecséttel" történt,-
