Meisner Heinrich Ottó: Ujkori oklevél- és irattan (Budapest, 1954)

Negyedik szakasz

•»unter fliegendem Siegel», sub sigillio volanta /s.v., sub vol., sub volan­ti/, vagyis az irományra került ugyan pecsét, de ezt ugy helyezték el, hogy nem zárta le az irományt, pl. egy négyszögletű papirnyelven, amelyet a bo­ríték hajtókájának a csúcsára enyveztek, minek következtében tehát a pecsét bizonyos tekintetben a levegőben lebegett. Csak miután a közbeeső címzett ­/v.Ö. "an A per Adresse B" - AHftfck B-/ciVén keresztül/, to the care of/.. cimén, ... kezébe /tudomást szerzett a tartalomról, zárta le a küldeményt a pecsét eegitségével, a fönti példa esetében a papirnyelv odaragasztásával. Bzenkivül szükség volt még egy második, rendes formában lepecsételt boritok­ra is, minthogy a pecsét puszta odaragasztása nem óvott volna titokszegésék­től. "Sub volanti" történtek még iratküldések az első világháború végén.Kgy ekként kezelt irás elküldő je munkát takarított meg magának, amint ezt egy­kor Metternich fogalmazza Hardenbergnekt "Ich schicke den gegenwärtigen Brief sub volanti an Graf Zichy /berlini követ/." "Ezzel megtakarítok egy sürgönyt hozzá." A pecsét anyaga függőpecséteknél, kezdetben rányomott pecséteknél is, a viasz. Angliában egykor havonta négy mázsára volt szükség a nagy pe­csét /great seal/ céljaira. Minthogy a viasz az összehajtogatásnál könnyen ráragadt a papírra, aminek következtében a pecsét megsérülhetett, ez /már a 14. században/ kiváltképpen rombusz-alaku papirfölzetet /pecsétóyó-lapocaka . teotura /Siegelschutzblatt vagy ektur/ kapott; később a rányomás előtt he­lyezték a viaszra és igy felvette a pecsét ábráját. Láthatólag a 16.század óta találkozunk mint uj pecsétanyaggal az ostyával, amely kovásztalan buza­lisztpépből sütött korong. Ezt megnedvesítették és mint a viaszt befödték a papirlapooskával, ami * után a pecsétanyagba belenyomták a pecsétnyomót. »A pecsét^lésre szolgáló ostyák kevéssé simulékonynak és kivehetőnek /élesnek/ bizonyultak, úgyhogy az ugyancsak a l6*században divatba jövő pecsétviasz /a M soanyolviasz" - hispanisch Wachs"/ felül tudta múlni azokat. Befejezésül hadd említsük még meg a szárazpecsét-eljárást, amit,mivel ennél az eljárás­nál egyáltalán nincs is többé peesétanyag* a "L/ocus/ s/igilli/ ellenére is hevesebben szárazbélyegzés nek /Trockenstempelung/ nevezünk. Ha a szárazbé­lyegzővel ellátandó iratdarab több oddalra terjed, akkor a füzőzsinór végeit áthúzzuk a megenyvezett papirfölzet alatt és ezen a módon megakadályoztuk* hogy a zsinór megoldása folytán egyes lapokat ki lehessen venni. A száraz­bélyegzőnek olykor, hogy viaszpecsót látszatát keltse, vöröses színű papir­fölzete az oklevél papirosával együtt vette igy fel a nyomatot. Példa az alkalmazására: a 19/20 századi törvények többoldalas eredeti kéziratai. A jelenben, mint a szárazpecsét esetében, pecsétekről /szolgálati, hivatali pecsétek/ beszélünk akkor is, amikor csak egy /szines/ bélyegző rányomásá­ról van szó, igy különösen másolatok vagy aláírások hitelesítésénél. Termé­szetszerűleg a pecsét terjedelme / Format des Siegels/ rendesen megfelel a kiadmányénak^ egy kabinet-rendelet tehát a szo szoros értelmében "nem vi­selhette el" /"untragbar"/ a "lettre de chanoellerie" /kancelláriai irat/ nagy felségpecsétjét, akár mint hitelesítési ismertető jelet, akár mint az irat lezárására szolgáló eszközt. Mint pecsétfortria, a számos lehetőség kö­zül majdnem csak a köralalku maradt meg. ^y° m tatott iratmintákat /Formula­re/ is lehetett ellátni pecséttel, mint mondjuk a 18. század "kegyelemleve­leit" /"Pardonbriefe"/ katonaszökevények ügyében. Egyébként ugy látszik, hogy az iratok világában "nyomtatványok"-at /űrlapokat, elenyomatokat,: "Vordrucke"/ már a 15«? század végén, tehát az egyáltalán lehetséges legko­rábbi időpontban alkalmaztak, fogalmazványok számára Poroszországban ilyenek csak a 18.század második felében.váltak szokásossá. Az iratok ösz­szefüzéséről, /egybecsomózásáról/ és lapszámozásáról lásd fent a 61. la­pon.

Next

/
Thumbnails
Contents