Meisner Heinrich Ottó: Ujkori oklevél- és irattan (Budapest, 1954)
Harmadik szakasz
hanem egészen eltekintve a. nem levéltári tárgytól - mesterséges gyűjtőte~ vékenység folytán keletkezett ál^levéltárak /Pseudo-Archive/ /A magyar nem is hivja Őket "levéltárinak, hanem egyszerűen "tár"~nak; lásd a fentebbi megjegyzést!/; és amikor az "arohiv" szót egynek vesszük a cédulakatalógussal /Kartei/ vagy folyóirat óiméul alkalmazzuk, a szó tulajdonképpeni értelme amugyis egyáltalán eltűnik. Tárgy és eredet, a levéltárak külső rendjére /szervezetóre/vonatkosó két ismertetőjel, egyfomán döntő a belső rend re /szerkezetre/ /innere Ordnung ~° gtruktur/ nézve is. Az iratanyagot tekintet nélkül keletkezésének összefüggésére - egy vagy több irattár /regisztratura/ alakjában - egy deduktiv rendszerrel megállapított tárgyi séma szerint kell«-e felosztani /osztályozni/, vagy meg kell-e tartani az eredeti összefüggést is ill. meg kell-e kísérelni annak a helyreállitását? Tárgyi együvé tar •••» tqzás vagy származás ? /Pertinenz oder Provenienz ?/ Sokáig az első nézet volt érvényben. Mindenekelőtt a felvilágosodás rációnálisztikus szelleme kutatott levéltári területen az egyetemes séma, egy - ha a tényleges valóságra-való tekintettel mesterségesen ki is gondolt - rendszer után, amelynek kötelékébe ez a valóság belekényszerit-hető volna. Az elmélet virágkora ez, amely nemcsak az államhatalom ténykedáseit ruházta fel általanos-érvényüségre való igénnyel /Montesquieu/,hanem az állami hatóságok iratait is. A gépiesen merev rendezési elgondolásnak hírhedt példája az "Archivordnung und Instruktion des Herren Carl Friedrich, Maikgraf zu Baden und Höchberg" /Károly Frigyes baden-i és hochbergi őrgróf ur levéltári rendje ós utasítása/ 1801-ből. Itt az okieve lek,iratok, számlák, térképek négy osztályán belül az anyagot legelőször is helyrajzi főrovatok szerint és azokon belül mesterségesen deduktiv módon "termesze trajzi" /"physiographisch"/ alrovatok szerint, azaz betű sorrendben vett tárgyak szerint /Absterben, Abzugsrecht, Akzisrechte, Ansprüche - Halálozások, Levonási /dij/ jog, Elei mi szeradók, Követelések stb./ osztják fel. A közigazgatási bürokrácia azt hitte, hogy igy lesz úrrá a leggyorsabban az anyagon. A levéltárnok azután nézhette, hogy hogyan jár végére a munkájának a tárgyi együvétart ozás /Pertinenz/ ezen prokruszteszi módszerével, amely minden szerves összefüggést szétdarabolt vagy szétszaggatott . : Ugyanerre az eredményre jutottak, midőn a porosz titkos állami levéltárban a legkülönfélébb eredetű 19•századi iratokat pusztán a tartalmuk szerint gyömölszölték bele egy a 17. és 18» századra f szabott tárgyi, sémába, ugyii&gy ennek következtében mondjuk a "Moszkva" tárgyhoz /Betreff/ neacsak a titkos államtanács ill. "a közügyek osztálya" /"Departements der publiqueit Affairen"/ irattárának idevágó állagrészei kerültek, hanem a modern külügyi szakminisztériumnak egészen más viszonyok közt létrejött aktái is,továbbá pétervári követjelentesek, hagyatéki iratok orosz, levelezésekkel'stb. Nemkülönben szenvedett hajótörést Bécsben Theodor v.Sickel kísérlete, hogy a fejlődési gondolatot az oklevéltudományról átvigye a levéltárismeretre és a levéltári gyakorlatra, Alfréd v.Arneth ellenállásán, aki mint levéltári'igazgató nagyon történelemellenesen gondolkozott. Itt a "szétszaggatás és felosztás valóságos mánia volt" /"das Zerreissen und Aufteilen eine förmliche. Manie"//Bittner, Gesamtinventar/ és a tárgyi együvétartozás elvének ígérete még ennek az évszázadnak az elején sem tört meg, noha közben az ellenmozgalom már régen győzelmet aratott. Az eredetkutatő /genetisch/ vagy származási elv /ProvenienzPrinzip/ alkalmazása a levéltári történeti forrásokra a modern levéltártudomány legnagyobb sikere.. Ez igy szól: Mindaz, ami egyazon irattárból -ered, vagyis amit ugyanazon a helyen /hivatalnál, hatóságnál , általában irat termelő szervnél/ tettek as akták közé / u mx dén Aktén" geschriebéh/, egésíiében * ...
