Meisner Heinrich Ottó: Ujkori oklevél- és irattan (Budapest, 1954)
Harmadik szakasz
6i ismeret folytatásának számitjj az agy**? irat darabok életrajza az irattár "kötelékében" /"im verbande"/* Az "irattár kötelékébe /vagy egyszerűen* az irattárba/ való bekebelezés föltétele a következő megjegyzés* ad aata » rep/onatu r/ f reponatúr ad acta /helyezzük az iratokhoz/; az íratdarabot mellékleteivel együtt az iratokhoz kell helyezni* "z/u/ d/en/ A/kten/ geschrieben" - Ami mellesleg a mellékleteket illeti,„arra,„'-hogy az iratnak van melléklete , egészen a jelen időkig egy haránt húzott vonal figyelmeztetett, amelyet a lap szélén a szövegnek a mellékletet említő sora mellett alkalmaztak} ha 'Z több volt feelőlük - ezt a "tisztázati vonal f, «től /Mundierungsstrich/meg* különböztetendő - "mellékletet jelző vonal'Vat / " Anlagestri :eh"/kis £&az1 ócskával /"Peitsche" « ostor, lovaglóostor végére.erősítőt,rövid szijjdarab/ vagy,a mindenkor sorrakerülő sorszámmal látták el vagy megfelelő számbanm megsokszorozták. Annak az eldöntése, hogy egy irat darab elérte«*e azt az időpontot, amikor már érett arra, hogy irattárba kerüljön, eredetileg vezetői ténykedés /"actuB direotoriaiia"/ volt, éppúgy mint*a beérkezés följegyzése /Prasentatum/* Néha az a pillanat nagyon is gyorsan bekövetkezett, hozzávetőleg olyan kérvényeknél, amelyeket "vakmerő és méltatlan irásmődjuk" miatt /"wegen dreister und ungebuhrlioher Schreibart"/ válasz nélkül hagytak? biztonsági okokból is siettették a lehetőséghez * , képest az átadást az irattárnak /z/ur/ R/egistratur//. Tartós érték nélküli ügyek egyáltalában nem voltak méltók arra, hogy irattárba kerüljenek /registraturwürdig/ és mint ilyenek az utóbbi időkben a "Weg/legen/" /útból eltenni/ megjegyzéssel már eleve csaJfc ideiglenes őrzésre kerültek, elkülönítve a többi irattól, hogy azokat ne terheljék. Minden irattári munka, kezdetén áttekintést kell szerezni az anyagról és annak meghatározott szempontok szerinti rendjéről; az irattári munka-tervgazdálkodás. Joggal helyeznek a régi és a. uj kor irattár i rendszabályai /Registratui^ordnungen/ különös súlyt arra, hogy az,az épület, amelyben az aktákat őrzik, már-eleve a célnak megfelelőén legyen kiképezve* az irattár ugy szerepel, mint a hatóság ügyvitelének tükörképe*Az irattárqsnak, - igy mondja ezt egy l?88~ból származó* szabályzat, a rábízott irattárat olyaíi egészként kell maga ele képzelnie, amelynek részei as egyes rovatok /a tartalom szerint egybetartozó írategyüttesek/, át kell tekintenie az egyes részek összefüggését az irattár egységét összefoglaló tartalommal, ós az ügyek minemüségénelí rendjét neki magának kell megállapítania. Ebben a tekintetben szakavatott i.rattá:mokok /regisztrátorok/ \ /levéltárnokok/ gondolati munkája megállta a helyét évszázadok változásaival szemben, mint pl. Poroszország Brandenburg tartományában a 17.század közepe körül Christoph ylchönbeck által megalapított u.n. "régi őrzőhelyek" / alte Reposituren"/ egészen a reformkor hatóságaink megszervezéséig /v... ö. 69. !•/ Mialatt egyes iratdarabok az irattárba beolvadnak., azon belül együttesekké "nőnek össze. Ennek során külsőleg létrejönnek azok a már kezdetben említett irat egységek* mint i egybe nem fűzött vagy kötő '.t nyalábok /Bündel/ és halmazok /-Btösse/ vagy füzetek és kötetek, ahol az egyes darabok rendszerint a keltezés vagy a beérkezés kelte- szerint vannak besorolva. A régebbi időben kevéssé szokásos iratcaomózág /Aktenheftung / a 18 .század utolr?— «50 harmada óta művészetté /inkább* ,küi$n„megteri»éggó/..fejlődőtt és ugyanakkor az iratok épségben való fenntartására a legjobb eszköznek bizonyult,• amellyel a modern módszerek /gépi iyukasztás, mechanikus /önműködő/ rendező /Stehordner// sem vehetik zföl a versenyt. Jobbára meg nem valósult követelmény maradt az -iratok lapszámozása /foliálása, Foliieren/ , aminek során a
