Meisner Heinrich Ottó: Ujkori oklevél- és irattan (Budapest, 1954)
Harmadik szakasz
/Bundestag//, Ez által jön létre a t ö rvényel ő t e r j e s zt é s , melyet az át letudó* iratba fixált formula után hivunk igy /Gesetzesvorlage/ 1 "Van szerencsém az N.-nek /Birodalmi, gyűlés stb,/ egy, a ,,,,,,~ra vonatkozó törvény tervezetét határozathozatal végett előterjeszteni" /"Bem N,/Reichstag usw,./ be éhre ich mich, dén íntwurf eines Gesetzes..,, zur Beschlussfassung vorzulegen,"//Egyéb résztvevő parlamenti testületeknek a törvénytervezetet nem "előterjesztik % /"vorgelegt"/ hanem "átküldik" /übersandt"!/, A törvény előterjesztést kormányjavaslat founájában /"A* Országgyűlés határozza el a következő törvényt i" / ,f Der Landtag wolle das folgende Gesetz beschliessent/ nyújtják be /eingebracht/ és eljuttatják mint számmal ellátott parlamenti nyomtatványt valamgtj^dképviselőnek. Kezdettől fogva túlsúlyban van a kormánytól eredő törvénykezdeményezés. Ha egy tervezetet egy parlamenti gyűlés ill, parlamenti gyűlések köréből nyújtanak be, akkor ez parlamenti töredék ill, töredékek egymás közti tanácskozásainak eredménye és ugyancsak javaslat formájában történik, amely javaslatot a tagok /képviselők/ bizonyos szá mának alá kell irnia. Ha a nép kívánságáról van szó, kall, hogy annak az alapja szintúgy törvénytervezet legyen, amelyet a javaslettevő /párt, tömegszervezet/ dolgoz ki és amely a kormány által a saját állásfoglalásának kifejtése mellett azon parlamenti testülethez "terjesztendő be" / zu "unterbreiten"/ /és nem "terjesztendő elő" /"vorzulegen"/ mint a saját kezdeményezés esetén/, amely különben birtokában van a törvényhozói határozati jognak. Ha ezen a helyen a kivánt törvénytervezet változatlan elfpgadásra talál, akkor fölöslegessé válik a nép döntése /Volksentscheid ./, és a további eljárás bele torkollik a parlamenti törvényhozás folyamába, Ez most már a következő állomáshelyeken keresztül halad* a törvénye lőtérjesztest 'benyújtása alkalmával a kormány egy képviselője szóbelileg még egyszer megindokolja. Az esetek többségében ezután átteszik /Überweisung/ a tárgyban illetékes parlamenti bizottsághoz /vagy több bizottsághoz/, ^nnek az eredményéről a bizottság egy tagja az összes ülésnek /a plénuranak/jelentést tesz, amire, miután bizonyos körülmények közt a kormány még felszólalt, megkezdődik a parlamenti vita. Elterjedt gyakorlat szerint ez az az időpont, amidőn a ház a törvény "olvasásá"-hoz fog /das Haus in die "Lesung" des Gesetzes eintritt/. Legalább két "olvasás" megy végbe, éspedig "rendszerint különböző napokon, mindazonáltal az üc^yrendhez képest van lehetőség összekapcsolásra /Verbindung/ is. A .bizottság jelentését, a ko:rmány nyilatkozatát és a vitát a parlamenti gyorsírásos szövegbekben /Parlamentsstenogrammen/ lenyomtatják. Annak következtében, hogy a törvénytervezetet /legalább/ a második olvasásban változtatásokkal vagy azok nélkül szavazás utján elfogadják, a tervezet törvénnyé válik. Ebben a parlamenti határozatban találjuk viszont as alkotmányosan monarchikus kor folyamán az uralkodót megillető előjogot, a szentesítés / "Gesetzesbefehl "/ jogát /v.ö, Sanktion/, Mégis, hogy jogerőssé váljék, még a "törvényt" ki kell "adni" /Ausfertigung • az eredeti törvényszöveg elkészítése, az eredeti otonány létrehozása/ és "ki kell "hirdetni" /Verkündung/. Törvény "kiadás "-án /Ausfertigung/ ebben az esetben a törvény mint eredeti okirat /Gesetzesurkunde - urschrift, -originál/ elkészítését értjük. Az "Ausfertigung" tehát itt nem egy irat darab megjelölése, nem a "kiadmány" /v,ö, 50,1./, hanem azt a technikai folyamatot, a "Kiadásit jelenti, amelynek révén a hiteles törvén:/szöveg /"kiadás"-ra/ "készen" /"fertig"/ fog állni . Ehhez a kiadáshoz /elkészítéshez, Fertigmachen/ tartozik ? nevezetesen a miniszteri ellenjegyzés, ami tanúsítja a törvényhozó eljárás törvényességét, és a törvényszöveg egyezését a törvényhozó határozata által szentesitett szószerinti szöveggel /ujabban többé már nem minden államban!/, valamint /az egyeduralkodó, állam- vagy országgyűlési elnök által végzendő/ foganatosítás /Vollziehung/.
