Meisner Heinrich Ottó: Ujkori oklevél- és irattan (Budapest, 1954)
Harmadik szakasz
följegyezték: a/nte/ m/eridiem/ /délelőtt/ vagy ,a/oat m/eridiem/ /délután/. Néha-néha még pontosabbak voltak azáltal, hogy időbélyegzőt /ührenstempel/ használtak, amely jelezte az irat beérkezésének éráját és percét. Az időponton kívül meg lehet nevezve a hely és a kéz eaitéa módja. Közbe-közbe a régebbi időben kifejezik, hogy kinek adták át a küldeményt; pl. pr/aésentatua/ Seren/issimo/" - "átnyújtva őfenségének", "ad manus Serenissimi" "Őfensége kezébe". A feljegyzés helye az iratdarabon nagyon különböző, lehet az elsőé és lehet az utolsó oldalon, fönt és lent. Végeredményben az irat homlokára alkalmazott kézbesítési jelzés /Kopfprasentatum/ győzött .El irta mármost a beérkezési megjegyzést? Egészen a jelen időkig ctus direotorialia"-nak/vezetői tennivalónak/ számitott, mint a hivatal önök vagy testületi szervezetnél - hivatalfőnökök előjoga; e mellett még s már korai időkben találhatók más kezekből /titkárok, főjegyzők/ eredő p sentátumok. A beérkezési megjegyzések természetszerűleg maguktól jelentke k az iratkorszak felduzzadó iratforgalmával együtt: a 16. sz z d eleje óta. vannak szokásban, de nem mindenütt huzamos ideig; a porosz ancien régime k metjében egészen •hiányoztak• Az itt rajzolt fejlődés csak az olyan iratdarabokra orátkozik, amelyekből "kiadmányokénak /Ausgange/ kell lenniök. Az,, ami rr van szánva, hogy a saját regisztratúrában /irattár, stb./ maradjon, tehát a hivatalon belüli iratforgalom vagy belső ügyvitel, az u.n. 'Inaenlauf" valamennyi alkotórésze, sohasem ér el egy "kiadmány" /Ausfertigung/ fejlődési fokára az itt az iratok 1étrejövésére vonatkozó értelemben* Egy jegyzőkönyv pl. a legvégső esetben kerül mint "elkészített tisztázat" /*'vollzogene leinsohrift"/ az iratokhoz, gyakran már az "eredeti kézirat"-ban, ugy amint azt a jegyzőkönyvvezető megfogalmazta. Rendszerint éppen igy áll a dolog a promemoriákkal /emlékirat, jegyzék/ ós a belső iratfeljegyzésekkel /Aktennotizen/. A belső iratforgalom során egyébként a beérkezési megjegyzés helyére a láttamzó meg jegyzés /sichtvermerk - vizűm, visum - amit láttunk/ lép /névjel napi keltezéssel, "vidi"-vel /láttam/ vagy "Selesen"-nel /olvasva/ vagy azok nélkül; lehet akár csak egy vonal./ Annak a kapcsán, hogy vizsgálat tárgyává tettük egy ügyiratdarab fejlődési folyamatát általában, ki kell még emelnünk a legfontosabb újkori okmányoknál megfigyelhető különösségeket, a törvény-nél és az államazerződésnél mutatkozó sajátosságokat, amikor is a jelenben szokásos eljárást veszszük alapul. A tárgy jelentőségének megfelelően az a fok, amelyben a törvény mint tervezet jelenik meg, nagyon hosszadalmas és sok benne a megállás. A kezdemény /initative/ /Gesetzesvorsehlag - törvény javaslat/vagy a kormánytól vagy a parlamenttől /annak első ill. második kamarájától /felső vagy alsó házától//vagy a néptől /"Volksbegehren" = a nép kívánsága/ indul ki. Miután - rendszerint az illetékes szakminisztériummal - kidolgoztatnak egy tőrvény tervezetet / Geaetzenwurf/ . a tanácskozás végett ós határozathozatal céljából az összkorraány /kabinet/ elé kerül; nagyobb tervezeteket magyarázattal kell ellátni. Ha szóbeli megvitatásra a kabinetben nincs szükség, az átküldő iratban megjegyzés történik arról, hogy elegendő egy irányos uton hozott határozat /u.n. körözendő ügy - Umlaufsache/ . Ha a kormány /szóbeli vagy írásos/ határozata következtében a törvénytervezet elnyerte végleges fomáját a végrehajtó hatalom hatáskörén belül, írásbeli indokolással /Begründung/ "beterjesztik" /"eingebracht"/ a törvényt alkotmányszerűen "elhatározó" /"beschliessend"/ parlamenti testülethez" /birodalmi gyűlés /Reichstag/, népi kamara /Volkskamraer/, szövetségi gyűlés
