Meisner Heinrich Ottó: Ujkori oklevél- és irattan (Budapest, 1954)
Harmadik szakasz
A? egyszerű másolat nincs kötve eredetijének /Vorlage/ formai sajátságaihoz, tehát a foxraa nélküli iratdarahok közé tartozik, akár a Billett /levélke/; tartalmileg is gyakran tér el a legkülönfélébb okok"b#l az eredeti kézirattal. Ezért nem is illeti meg semniféle bizonyító erő. Mindazonáltal mindkét hiányosságát meg lehet szüntetni. "A hitelesített másolat "-nál / "befflaubigte Abschrift "/ /cooia vidiinata.- láttamozott masSfe I»/u j latini.Vidimo,i-are a H vidimus M-h61| cop"e oertifiée /bizonyított/vagy authéntique /hiteles/} a középkori diplomatika "Yidi^-. nws- /"Léttuk"/-:rÓl beszél, "transsumtum "^-ról is /"átvitel - az eredetiről/.az eredeti kézirattal,való szós-erinti egyezésért egy arra felhatalmazott hivatal /törvényszék, rendőrség, korábban közlevéltár is/ áll '" jótf ama bizonyos másolat ennek következtében közokirat jellegét ülti magára /z/ivil/^/rozess/o/rdnung/ 435#>§Olyan korban, mely a "vidimus"-t és a hitelesített /hitelés/ másolatot még nem ismerte, tehát a.középkor elején és közepén, azáltal kíséreltek meg a másolatoknak bizonyos hitelességet biztosítani, hogy azokat nemcsak szószerinti szövegükben, hanem az eredeti példány külső ismertetőjeleivel is ábrázolták /irás, pecsétlenyo^' mat, a pengémen elszíneződése vagy bevágás rajta, hogy a pecsótelés megtör>téntét mutassa/} az oklevéltan az ilyen darabokat m^nt copiae imitativae-t /utánzott másolatok/ vagy "utánrajzolésok"-at /Nachseichnungen/ ismeri.. Ezeknek a?: irat ismeretben és *• diplomáciában a-"copies figurées" /képszexü máaolatok/t pl. követek megbiaóleveleiről-készült effajta-mó> solatok. JBs^mónyi "képszerű másolatok"-at nyújtanak az újkori sokszorosit$ eljárások; itt a másolat /faachbilduiW és az eredeti /Vorlage/ egymáshoz annyira hasonlít, hogy hasonmások /fakszimilék/ állitólagö s-eredet ikont való eladási kínálata - bona oder mai a fide /jó- vagy rosszhír szemüleg/ - nem tartozik a ritkaságok közé /v.ő# a hitelesités-sel ^ Beglaubigung/, A másolati aláírások és ellenjegyzések előtt egészen a Jelenkorig gyakran található ez a szó: gezeichnet /aláírva/ /gez.,, gzi/ ill, gegengezeiohnet /ellenjegyezve/ /ggs.> ggea»/, először is /kézzel/ irott % aktákon, másodszor sokszorosítások és nyomtatványok esetében, pl*-törvényeknél. Miután az "aláírva /geze£chnet/"-kifejezés arra a tényre vonatkozik, hogy az eredeti: kéz iraton /Vorlage/urschrift// a név viselője személyes aláírást eszközölt, a második esetben viszont az eredeti kézvonással való Összetévesztés nem kérdés tárgya; itt fölöslegesek azok a toldalékok; a P/reussische/G/esetz/s/ammluns/ és a B/eichs/Gr/esetz/Bl/att/ ezért nem is alkalmazza azokat> Csak akkor van értelmük .iratdarabok lenyomatásá nál / ^b- druek/ 1 ha a kinyomtatandó szöveg másolat, a rajta lévő.aláírás tehát nem sa3#tkezü /v*ö * •" 100.1 */ A beérkezett'iratot a címzett felnyit ja, vagymivel az a klaszsaikus iratkprban majdnem mindig zárópecséttel vol'. leírva, "feltöri" /"erbrochen"/ és rendes körülmények köat ellátja egy beérkező megjegyzéssel /Eihfian^svermerk/ mint a kézbesített /"behetodigt"/, kiadmány, formális jeleveiéivel. a_ legtöbbször "praséntatum".-/be matatva/-/a legkülönfélébb rövidítésekkel/ az idő /kelet/ feltűntetósével P E helyett továbbá előfordul: exhibiert, exhibitum/odaadva, átadva; as odaadott, átadott dolog/, /ez akifejezés kölcsönözte-nevét az "Eingang"-nak/» productum /elővezetve, bemutatva/ és a címzett oldaláról ~ néz vei ein/ge/kommen /beérkezve/,, recepisse /...hpgy megkaptam/, recepta /sc. littera/-/megkapott -levél/,. /megkapván / /t.i. a levelet/: helyesen: receptis litteris/* reou /ur,a» franciául/, récéi ved /u .a. angolul/. Az ókori római /latin/ előkép, accepta /sc.« epistola/ /kapott levél./ Modem formája: beérkezési bélyegző^/Eingüngsstempel/. A megszokott kel tezésen /év, hónap, nap/ kivül, ott ahol ennek jelentősége *volt, pl. a Külügyi Hivatalban /külügyminisztériumban/, a n&pssakot is
