Meisner Heinrich Ottó: Ujkori oklevél- és irattan (Budapest, 1954)
Harmadik szakasz
vatkozva állítja Bismarck a porosz központi hatóságról, hogy egyes előadó tanácsosoknak /Vortragende Rate/ bizonyos körülmények közt ténylegesen erősebb befolyással kellene birniok a minisztérium elhatározásaira, mint a miniszterelnöknek; egy száznál több paragrafusból álló törvénytervezet, egy illetékes tanáé soVgondos munkája, az ügykör főnöke /miniszter/ számára "fait accompli" /befejezett tény/ /Hofmann II 9/. Amikor az egyeduralkodó aláírásáról van szó, akkor az apaság /szerzőség/ keresését még a kormány körein tul is ki kell terjeszteni, mert itt nagyon valószínűen lehetséges, hogy nem hivatalos, törvényellenes és felelőtlen befolyások érvényesültek /a kamarilla problémája/* IV.Frigyes Vilmos esetében pl., aki rendes tanácsadói, a miniszterek mellett, még több egymásmelletti "kamarilla" és a lehetőséghez képest mint azokkal versengő további "bizalmi férfiak" /"hommes de confiace"/ hatásának engedett, "a vegyes /heterogén/ elemek valamennyiének küzdelme és nevezetesen a felelős miniszterek munkái /törekvései/ is a körül a kérdés körül forogtak, hogy ki fogja végül a király hangulatát döntően befolyásolni és aláirását megnyerni" /drehten sich der Kampf aller der heterogénen Elemente und namentlich auch die Arbeiten der verantwortlichen Minister um die Frage, wer Sohliesslich die Stimmung des KÖnigs entsoheidend beeinflussen und seine Unterschrift gewinnen werde"//id,h,II 155« és köv.l./. Annak láttára, hogy a szerzőség, aláirás, stb. kettős vagy több talajból táplálkozhatik, az iratkiadónak az a kötelezettsége, hogy a hivatalosan és jogszerűen a tisztázaton "végrehajtott" irodalmi tolvajlást /plágiumot, Plagiat/ a történelem szine előtt, ha csak valahogy lehetséges, leplezze le azáltal, hogy megállapítja a fogalmazó, vagy fogalmazók kilétét abban a minőségükben, mint "ghost writers" /szellemirék, vagyis akik saját szellemi termékeiket írják mint másokét/. Persze a dolog fordítva is lehetséges: előadói fogalmazványokról kiderült, hogy miniszterek mondták tollba. A felülvizsgált és jóváhagyott fogalmazványból készült a tisztá zat /Rheinschrif t/ . Tisztázatra mondták korábban a hivatali nyelvhasználatban: Mundum /mundieren » letisztázni/, Originál /tkp.kiadmánynak megfelelő eredeti/ /originalisieren/ vagy Expeditio /expedieren/ • /Ezek a kifejezések a fenti értelemben a magyarországi latinságban ismeretlenek./ A középkori letisztázót /Rheinschreiber/ /in/grossator-nak hivták, mert ő "nagyobb" /latin: grossus =vastag/ betűket festett, mint -az esetlegesen meglévő fogalmazvány-lapon /Konzeptvorlage//"minuta" - latin: minutus m kiesi/• "Ingrosszisták"-at foglalkoztatott még a birodalmi kamarai törvényszék, és Brandenburg határtartományban a városi törvényszékek a 19* századba átnyúlva is vezettek u.n. "Ingrossationsbücher" -/tisztázati könyvek/-et. A holland nyelvben még ma is a "grosse"-szó egy iratdarab tisztázatá-b jelzi, a franciában "la grosse" egyszerűen annyi, mint -tisztázat /a késői középkorban: grosser la minute - naggyá tenni a kicsit/. Az "ingrossieren" és "expedieren" szavak értelmének azonosságáról v.ö. 47.1« A tisztázatot meg kellett vizsgálni a tekintetben, hogy megegyezik-e a fogalmazvánnyal, amit ezen a "collationatum" szó rövidítésével /coll., c. v egybevetve, összehasonlítva/ vagy névjellel is tanúsítottak. Az összeolvasásra vonatkozó megjegyzés /Kollationiemngsvermeric/ a 19» században bizonyos körülmények közt megjelenik a tisztázaton a jobboldali alsó sarkokban. Különlegesen fontos szövegeket "szuperkollacionáltak" / "superkollátioniert, vagyis egy be ve tersüket még felülvizsgálták/,pl. a Samoa-konferencia 1889 június 15~én kelt főszerződésének /Generalakte/ jóváhagyását /megerősítését, Ratifikation/. A jelentések tisztázatain mind a mai napig megnevezik az előadó nevét: a "fogalmazó" titkár ezelőtt meg éppenséggel gyakran irta alá azt személyesen. A tisztázatot az
