Meisner Heinrich Ottó: Ujkori oklevél- és irattan (Budapest, 1954)
Harmadik szakasz
rubaeribendum" /aláir/at/ására/, vagy a 19.században Z.A.V*. /Zur Allerhöchsten Voll ziechnung//legf elsőbb elkészítésre/, azt jelentik, hogy az uralkodó koszi tette el /irta meg/, "ad contrasignandum" /ellenjegyzésre/ pedig azt, hogy előzőleg ellenjegyzésre került a sor, A.S.B. /Auf Spezialbefehl/ /Külön parancs .értelmében/ vagy "ad rnand/atum/'* /megbízásból, rendeletre/ végül azt, hogy a miniszteri hatóság az-uralkodó megbízásából irta alá lezárva a tisztázatot. A GGO. /Gemeinsame Geschäftsordnung der Reichsministe» rien/ szerint a miniszter fenntartja magának a tiszíázat elkészítését egy /zöld irónnal alkalmazott/ kereszt segítségével; megfelelően a GOH. /Gemeinsame Geschäftsordnung .für die höheren Beichsbehörden/ szerint, járhat el a hatóság vezetője. A fogalmazványon található "elküldési megjegyzések " /Absendervermerke/ továbbá arról számolnak be, hogy hogyan ris mikor hagyta el a kész tisztázat a kiállító irodáját /v.ö. Ausfertigung, itt: kiadmány/ozás//,pl, abg/esandt/ /elküldve/, extr/adi tum/ /kiadva/, z.St. /zur Telegraphensta- „• tion//t>ávirÓállomásnál/, a napi ill. az utóbbi esetben az órát és percet jelző kelettel. Ha a kiadmány illeték köteles volt - irodai illetékek kegyadományozási, kinevezési /javadalmazási/ és egyéb magánfél-ügyek, valamint bélyeg/dijak/illetékek-,-akkor ezt ugyancsak feljegyezték a fogalmazványra /mint a tisztázatra/. Ingyenes kiadmányokra ez a megjegyzés került: Herrschaftliche Sache /állami,közérdekből "közszolgálati ügyben/ vagy ex. officio /hivatalból//lásd ott/. Végül megfelelő megjegyzések rögzitik még meg magának a fogalmazványnak a hollétét, hovakerülósét, azaz bekebelezését az iratok és az irattár /regi sz trat ura/ kötelékébe; effajta megjegyzések: z.d.A. /zu den Akten/ /az iratokhoz/, z.R. /zur Registratur//irattárba/, ujabban iyeg/legen//el-, félretenni/ is /.vö. a Registratur-szó jelentésévelill• jelentéseivel*/ Már a fogalmazványokon szereplő megjegyzések sokrétűségéből, amelyeket az újkori irodatechnika részben egy bélyegzőbe von össze, kiviláglik, hogy milyen központi fontossága van a fogalmazványnak az irásbafogla^ lás /"Schriftlegung, "conscriptio"/ összességében. Szorgos irodai gyakorlat mellett az ügyirat darab egész.fejlődési folyamatát ki lehet lolvasni a fogalmazványból. Beme gyűlik össze minden előzmény, és belőle indul ki minden további; ebben az értelemben az újkorban a fogalmazvány - egyáltalában, nem pedig csak az "original-minute" /eredeti fogalmazvány/ /lásd 46. 1*/ említett különleges esetében - a tulajdonképpeni eredeti kézirat, a valódi és legnagyobb fokban bizonyító erejű eredeti. Benne és vele az iratdarabnak a foxmája és tartalma szerint már ugy jön létre, "hogy ne történjék rajta változás", "ne varietur",; elkészítése folytán a tisztázat /Mxndmi/ még csak jogi érvényességi ismertető jelet /Gültigkeitsmerkmal/ fűz hozzá, mintegy a "megérősitést" /"Sanktion"/ egy törvény vagy szerződés esetében. Az alkotó ténykedés /Konzeption/ a fogalmazványban /Konzept/ megy végbe, éspedig ez /a fogalmazyány/ elárulja annak /a ténykedésnek/ minden egyes külön tárgyi és személyi körülményét. A fogalmazványból megtudjuk, hogy kit illet az iratdarab szellemÍ"szerzŐsége f és azzal együtt ki viseli a felelősséget anmk tartalmáért és következményeiért - az u.n. puskatöltő /"Büchsenspanner"/ mindig ismét időszerű problémája ez. Ebből az okból fontosabb gyakran,.hogy a fogalmazót vagy fogalmazókat ismerjük, mint azt a személyt, akinek a neve a letisztázott szöveg alatt áll. Az előadó neve ugyan nem ritkán tűnik elő a tisztázaton, ez a rendelkezés azonban természetszerűleg fölöttes hivatalokhoz /helyekhez/ intézett jelentésekre korlátozódik, és gyakran nem . is követték. Ks azután ki sejt az Írnoki kézből származó vagy géppel irt tisztázat megpillantásakor valamit a "letisztázott" felület mögött lejátszódott szellemi harcokból ós Összeroppanásokból, egy~Biegeieben, egy Holstein vagy egy Vansittard volt-e benne a játékban ós miként? Erre a helyzetre hi-
