Meisner Heinrich Ottó: Ujkori oklevél- és irattan (Budapest, 1954)
Harmadik szakasz
tisztikus/ közigazgatási állam klasszikus iratügyére. Testületi /testületből álló/ hatóságoknál a felülvizsgálatot több személy végzi, mint akár a bemutatást /Prasentat, kézbesítés 7 , az aláírásokat és ellenjegyzéseket* Modem központi hatóságok tervezetein gyakran található még az előadó /Dezernent/en// ós a társelőadó /Korreferent/en// kézjegye mellett a terve-^ zet kidolgozásában résztvett /más/ ügyosztályok és szakosztályok /Eeferatitt nem az előadás, szakvélemény, hanem hivatalrészleg, pl. ebben az értelemben: "Der "Hofkriegsrat" ist mein Referat "*/ u.n* "együttes aláírása" /"Mitzeichnung"/, Ilyen esetekben a tervezet /t.i. fogalmazvány/ végére különféle hasábról gondoskodtak, amely hasábokban eszközli az ügyet intéző ügyosztály az aláirását, rendszerint jobbra a legszélén és elsőnek* A részvétel legfelelősségteljesebb formája az együttes aláirás /Mitunterzeichnung/* Modern központi hatóságok fogalmazványain az aláírások felépítése az.előadótól a hatóság főnökéig vagy annak helyetteséig még néhány közbeeső fokkal /ügyosztályvezetők - Abteilungsleiter/, helyettes államtitkárok /ünterstaatssekretare/ meg van nyújtva* A régebbi időben nem volt ritkaság, ha fogalmazványokat aláirt az uralkodó; ilyen aláírások éppen ott nincsenek, ahol az ember a leginkább várja, t.i* a porosz kabinetben. A felülvizsgált fogalmazvány - kivételek megerősítik a szabályt tartalom és szószerinti szöveg szerint ugyanúgy van lerögzítve, mint a "ne varietur" /ne változtassanak rajta/ parafált /paraphierten, kézjeggyel ellátott/ államszerződési tárgyaló-raegbizotti okmányok /v*ö. 57*1*/ hiszen éppen ez a lerögzítettsége tételezi fel, hogy rangban és lényegben azonos a kiadmányokkal /lásd alább/. Mindenképpen indokolt tehát, hogy iratközléseknél a lezárva aláirt fogalmazványokat nyomassuk le,ha a kiadmányhoz valamiféle okból a kiadó nem férhetett hozzá. Az,hogy egy iromány megjelölését mint fogalmazványt minden körülmények között attól tegyük függővé, hogy van-e rajta kézjegy, ós ellenkező esetben csak "tervezetekéről /"Bntwürfen"/ beszéljünk, túlságosan is dogmatikus volna; éppen az ujabb időkben keletkeztek olyan iratdarabok, amelyeket kétségtelenül megillett a fogalmazvány jelleg, és mégis amelyeknél a parafálás sietségből elmaradt. Az irat /itt: kiadmány/ elküldésére vonatkozó megjegyzés /ábgangsvermerk/ sem tekinthető "a fogalmazvány döntő ismertető jelének" /"als das entscheidende Mermal des Konzepts"//&oldschmidt, XII,/ Természetesen az is bizonyító erejű egy fogalmazvány megtételére nézve- ámde ha mégis hiányzik, megmaradna ugyanaz a zavar, mint ha egy kézjegy nincs meg. Egyébiránt az elküldésre vonatkozó megjegyzés első sorban annak a bizonyítására szolgál, hogy az elkészített tisztázat elhagyta az irodát /lásd alább/. Végeredményben tehát azt kell majd mondanunk: fogalmazványok rendszerint az illetékes személyiségek aláirását vagy névjelét /Namenszeichen/ hordják mint elsődleges ismertető jelet. Ha egy fogalmazvány leírása a felülvizsgálati eljárás folyamán a javítások következtében áttekinthetetlenné vagy nehezen olvashatóvá lett, akkor egy irodai hivatalnok keze által egy " tiaztázati fogalmazvány " /" Reinkonzept "/ készítésére kerül sor, nemcsak hogy alapjául szolgáljon az elkészítendő tisztázati /és kiadmányra kerülő/ iratdarabnak /Mundum//lásd alább/, hanem /minthogy ez persze az irodából kiment/ hogy alapja legyen a további mnukának az illető iratokban, A francia iratismeret körében az u.n, " eredeti fogalmazvány " /Originalkonzept/ /original-minute/ különleges szerepet játszik. Amidőn pl. a 16.század óta a Titkos Tanács /Geheimer Rat/, "conseil privé" határozatait harmadik személyben, "en forma de procefs verbal" /jegyzőkönyv formájában/ a következő cim /homiok/~megjegyzéssel; "Extráit des registres du Conseil" /kivonat a Tanács jegyzőkönyvi feljegyzéseiből - regisztereiből/, közvetlenül a néhány tanácsos által aláirt fo-
