Meisner Heinrich Ottó: Ujkori oklevél- és irattan (Budapest, 1954)
Harmadik szakasz
jellegzetes alakját, akinek utódja a napóleoni prefektus /préfekt/ lett, addig a porosz hadi és koronaaradalmi. kamarák /Kriegs- und Bomanenkam mem/ ugyanazt a testületi bélyeget viselik magukon, mint a fölébük helyezett Generaldirektorium; a kamara elnöke, igazgatói és tanácsosai között fennálló közösség itt is az aláirásban jut kifejezésre,hol a testület összes tagjai /membra collegii/ felelősek as aláírásukért 0 lmde itt is a hivatali elv /Büroprinzip/ irányában fejlődik a szervezet „ A koimányok /mint a 18*század kamaráinak jogutódjai/ első ügyosztályainak elnöki ügyosztályokká történt átalakulása /1883/ fontos állomás 1 az egyedi hatalom /Monokratisierung, egy-személyi hatalom/ felé vezető uton, aminek célját Hindenburg "elnöki kabinetjeivel" /"Prasidialkabinetton"/ egyidejűleg érték el* Az, hogy "diktatúra" és "testület" egymást kizáró két fogalom, nem szorul magyarázatra* Testületi és hivatali rendszert figyelhetünk meg továbbá a küzségi igazgatásban /várositanácsi és polgármesteri /városi/ alkotmány/ ós különösképpen még az állam élén* Amennyiben ugyanis az egyeduralkodó mint az állam "első szolgája" tudatosan foglalje-le a hivatali rangfokozat legfelsőbb csúcsát, akkor legmagasabb megtestesítőjévé válik az egyetlen emberből álló .hatóság fogalmának; igy volt ez pl 0 a két po- -rosz főabszolutista esetében, amidőn "kabinetjükből" /"aus dem Kabinet"/ hozták a határozatokat 0 Ahol ezzel szemben as uralkodó.nem ko:rmányzásihelyiségének magányában hozza döntéseit, hanem tanácsosaival közösen "az /állam/tanácsban" /"im /Staats-/Rat"/ hozza a határozatokat /korai abszolutizmus/, ott még igazán lehet "testületi" /"kollegialischen"/ ügyvezetésről beszélni, olyan mértékben, amint az akarat kialakitása nem tisztán korlátlan /autokratisch/, minthogy a miniszterek szavazatai nem maradnak befolyás nélkül az egyeduralkodóra«, Ez a miniszteri befolyás szemmel láthatólag növekszik a késői abszolutisztikus korban és ugy jellemzi ezt az időszakot /a 19*század első felét/ mint átmenetet az alkotmányossághoz* Erre jellemzők bizonyos formulák az ügyiratokban* Az egyeduralkodó u gyan eztrtán is mint eddig a kancelláriai irat személyes Írásmódjában rendelkezik, ámde most kifejezetten említés történik a miniszterek részéről ugyan mindig megvolt közreműködésről* Megfelelően szó van a törvények kihirdetési formulájában az "államtanács" /"Staatsrat"/ együttműködéséről, már amennyire ilyen létezett mint pl* Poroszországban 1817 óta uj értelemben, t.í* mint a törvényhozás területén véleményező hatóság a miniszterek bevonásával* Ez az államtanács "a korlátlan hivataűnck-állam parlamentje"/"Parlament des absoluten Beamtenstaates"/ volt, és az értelemnek megfelelően lépnek helyette az alkotmányos testületek /egyesitett /egyesült/ országgyűlések, két Kamara/ az okmányokban is a megnevezett helyre* Igy tűnik fel ismét a testületi és hivatalszerü szervesieti elv közötti különbség abban a különbségben, amely a társas-ószövetségi és az uralkodői-központositő /genossenschaftlich-föderalistisch, herrschaftlich-zentralistisch/ államforma között van* A tisztáfa korlátlan időszak /absolutistische Periode/ lezárulása után as egyeduralkodó a magaválasztotta elzártságából /Kabineti: kabinetjéből/ visszatér legfőbb tanácsadóinak közös testületébe;, ilyen esetben /praesente principe - az államfő jelenlétében/ a minisztertanácsból koronátanács /Conseil/ lesz az uralkodó elnökletével. Mármost amenynyire as uralkodó a.határozathozatálnál a többséggel tart vagy leszavazhatják - I.Vilmos ilyen esetekben az általa szintén aláirt koronatanácsi jegyzőkönyv szélére följegyezte eltérő szavazatát - annak alapja kétségtelenül a testületi elv* Ez az elv a legélesebben domborodik ki akkor, ha az ügykörök vezetői /Re s sort chef s, szakminiszterek/ minisztertanács ra gyűlnek össze* a minisztertanácson a miniszterelnök semmi más, niint primus
