Meisner Heinrich Ottó: Ujkori oklevél- és irattan (Budapest, 1954)

Harmadik szakasz

a második esetben, különösen Délnémet országban, testületi /gremial/ elvről /v.ö. a püspöki és egyiiáxtanácsi ill. zsinati renásja"érrel /Episkopalund Presbyterial- bzw* Synodalsystem//. Természetszerűleg egy egyetlen személy alakit ja ki az akaratát /Monokratische Willensbildung/ egy egyetlen emberből álló hatóság esetében /Einmannbehörde/, amint az különösen a legalsó /helyi/ hatóságoknál sokszor igy van /kerületi főnök, adóügyi tanácsos, potomügyek birája - Landrat, Steuerrat, Bagatellrichter/, de nem hiányzik a legmagisabbnál sem /a birodalmi kancellár 1871-ben,/A régebbi kor főmi ni 3Z tereit /első-, elől járó- és tesz emelt«tminiszter - Premier-, Prinzipal- und Favoritenminister/, ugyanúgy mint Poroszország egyetlen államkancellárját /Hardenberg/ hasonlóképpen egyetlen emberből álló hatóságnak nevezhetjük, mert nem tartoznak a többi miniszter körébe és többé vagy kevésbbé monokratikus jellegük van. Az elnöki gondolat csak ott válik szervezési elvvé, ahol több- vagy soktagu hatóságról van szó és ennek ellenére egyedül a "főnök" /"Chef"/ határoz, mig egyébként csak tanácskozási joggal felruházott szavazatok vannak. A testületi rendszer felfelé nagyobb önállóságért kezeskedik és gondosabb vizsgálatot tesz szükségessé, innen van, hogy előnyben része sitik az igazságszolgáltatásbana hivatali rendszer biztosit ja azt, hogy nagyobb legyen kedvünk a felelősség vállalására és az elhatározásra, egybekötve gyors vighezvitellel, ezért alkalmazzuk a közigazgatásban. Az iratismeret szempontjából különösképpen gyümölcsöző abszolútiztikus korban azonban sokszor vitték keresztül a közigazgatási hatóságoknál is a testületi hatósági formát, ami összefügg az emezekre ráruházott képletes igazságszolgáltatással /Attributivjustiz/, továbbá talán a korlátlan egyeduralkodók nyilt vagy rejtett idegenkedésével a kényuri-egyszemélyuralmi /selbstherrlich-monokratisch/ hatósági szervezettel /Premierminister/ szemben. Mindenesetre a 18 .század folyamán testületi hivatalok /kóllegialisiarteAmter/ európai jelenség voltak?"Poroszországban a központi hatóságok kivétel ^nélkül azt a tipust képviselik,nemcsak a General direktórium néven ismert belügy-, pénzügy- és katonai igazgatásügyi minisztérium /Í722-180$ hanem éppúgy a külügyminisztérium /Kabinettsministerium/ és természetesen a legfelsőbb igazságügyi hatóság-is. Mindenütt az élen több miniszter áll, akik a királynak egyetemlegesen felelősek,és ezért terjesztik is fel együttesen a beérkezett iratokat,, vizsgálják felül a fogalmazványokat, és irják alá, ill.. ellenjegyzik közösen a.kiadmányokat. De a testületi szervezet elve még tovább megy: a hatóság végzéseit nem egyedül a miniszterek hozzák, hanem valamennyi előadó tanácsossal együtt szavazattöbbség szerint /Generaldirektörium, Instruktion von 1786/ aminek alkalmával tehát a legfiatalabb előadó szava* zatának ugyanolyan-súlya volt, mint egy intézkedő /"dirigáló - dirigierend"/ kegyelmes, urnák. Sajátosan jellemző volt ama régebbi központi hatóságokra nézve a vidékek szerinti /regionalis/ szempontok szerint való feldaraboltság. Az ügyeket túlnyomó részt., nem, tárgyak szerint /dologi elv -• Eealprinzip/, hanem *> ami következménye a még le nem zárult államalakulásnak országrészek szerint ruházták rá az egyes, belügy-, igazságügy- és. a többi miniszterekre; az ő területi "különügyköreikben" /"Spezialdepertements"/ tovább éltek, különböző igazgatással, az összállamban egyesitett, egykor önálló területek. Máskép van ez az egységesebbé vált 19.századi állam minisztériumainál, ezeket rendszerint monokratikusan ós- szakminisztériumként szervezték meg, azaz a minisztérium élén csak egy miniszter állj-és ügyköre tisztán tárgyilag /kausal - tkp* okbelileg//belügy, művelődésügy,., kereskedelem, stb./ kiterjed az egész államra. A középfokú hatóságnál is szembekerül egymással a két szervezési elv. Amig a francia abszolutizmus ezen a téren megteremtette az egyedül döntést hozó intendáns /főfelügyelő/