Meisner Heinrich Ottó: Ujkori oklevél- és irattan (Budapest, 1954)

Harmadik szakasz

ha a közigazgatási apparátus állandó, nagyobbodása a legkülönfélébb szolgálati meg.i el öl

esekkel /Dienst be Zeichnungen/ számos kös beeső fokozatot és külön megbízatást /jelentő állást/ hoz is létre» Az első csoportba tartoznak azok, akik az ügyiratot "lezárva aláírják" /die "abschliessend Zeichnenden^ esek nem mindig a végső, legmagasabb illetékes hatóságok, hanem a kiadott /letisztázva, aláírva, teljesen elkészített, elküldésre előkészített és a címzettnek el is küldött/ iratok jelentőségéhez képest amaasok alá rendelt hivatalik is« Az itt fennálló fokozatokra a következő följegyzések utalnak* "... helyett" /"In Vertretung"/ ás "... megbízásából" /"Im Auftrage"/. Bismarck korának külügyminisztériumában csak döntő ügy került bemutatásra /előterjesztésre/ /mir Vorlage/ a főméltőságu herceg /s/eine B/urchlaucht// a kancellár elő) minden egyéb ügyet őkegyelmessége az ál lamtitkár nevében /N/amens/ S/einer/ E/xzellenz/« „ a

/ hajtottak végre vagy az alállamtitkár vagy egy idősebb előadó tanácsos intézte el* A referens modem fordítása az "előadó" /Sachbearbeiter/. A korábbi időkben szabályszerűen azt értették rajta, akinek az u.n* "nyers—tervezet« /"Angabe"/, a fogalmazvány többnyire vezérszavakba foglalt tervezetét kellett elkészítenie. Az "Angabe"-ra afc idegen sző a "Dekret",'miért is annak az elkészítőjét "decernens"-nek is hívják. /Kb. határozatot készítő./ E két fogalom, "Dezernent und Referent" e helyütt tehát azonos értelmű, óppenugy, mintáz 1928-i GOH-/

Gemeinsame Geschäftsordnung für die höheren Reichsbehörden/ban; de amaz állhat emez fölött ^ iz előadó mellett a korai időkben feltűnnek társéi őadők /Korreferenten /íáitbearbeiter// a munka eredményének közös megvizsgálása és testületi biztosítása erdekében. Ausztriában a fogalmazókat /"Konzeptsbeamten"/ az alsófoku hivatalnokok /"Subalternen"/ fölé emelték. Ez a lehetőség azonban csak későbbifejlődés folyománya /közigazgatási vizsga bevezetése, a rokkant katonák alkalmazású következtében beállott szint süllyedés/ volt. Sokszorosan jellemző a régebbi időkre, hogy njln csenek korlátok a magasabb ós az "alsntas" /"subaltern"/ /helyesen* alsófoku/ hivatalnokok között, mint az angol gentry . , t körében a köznemesség és polgárság között. Az olyan hivatali elnevezésekben, mint "követsági tanácsos és titkos titkár" /"Le~ gationsrat und Geheimer Secretarius"/, nincs tehát semmi feltűnő. Minde-» nekelőtt a "titkár"-ból "tanácsos"~sá /vom "Sekretär" zum "Hat"/ való előlépés /mint az alantas tisztből törzstisztté/ nem kivétel* A 18.században találkozunk azzal a gyakorlattal, hogy leendő koimánytanácsosok legelőször is néhány éven át a miniszterek mellett szolgálnak mint titkárok, és a különösen tehetségesek azután akár miniszterek i«s lesznek* k% összefüggés irat-ismeretileg is mutatkozik a fogalmazványok keletkezésénél: a decernensek /fogalmazók/ nyers tervezeteit /"Dekrete" oder "Angaben"/ a titkárok teljes fogalmazványokká bővítik /"extendiert"//egészítik ki/, az "expediálő" /expedierender « az irat darabot Mciadmán,/ként előkészítő/ titkár eredetileg "fogalmazó" /"konzipierender"/ titkár. Gyakran vonták be a titkárok

at jegyzőkönyvvezetésre a saját hivatali testületeiknél. Poroszországban a Titkos /Állam-/Kancellária legkorosabb "titkos államtitkára" /"Geheimer Etatssekretär"/ vezette a Titkos Ál Umlandes /Geheimer Etatsrat/ ülési jegyzőkönyveit a teljes ülésben /in pleno/; ezzel szemben a 19.század minisztertanácsában egy^ előadó tanácsos /Vortragender Rat/ hajtotta végre a megfelelő működést, imde még ott is, ahol a titkárok számára bizonyos hivatalok elvileg elérhetetlenek maradtak, mint Hannover—ben, ezeknek a tanult /képzett/ és nyelvekben jártas embereknek nagy volt a tekintélye,éppen itt beszéltek /tréfából megengedhető talán ez a-szójáték: titkáriokráciáról/ "Secretariöciule

H-» /Szokretariokrácia/-ról, amely olyan jelzőszó, amely messze a Y/elfek./Guelfek/ /hannover-i/ államán tul és meg-