Meisner Heinrich Ottó: Ujkori oklevél- és irattan (Budapest, 1954)
Negyedik szakasz
- 108 - szakaszába lép, Brandenburgban l688=-ban Banckelman számára /a 98« oldalon emiitett von Banckelman báró", III.Frigyes első minisztere, más személy? A két adat között anakronisztikus ellentmondás van! - A fordító megjegyzése./ Braunschweigban 1714* ben, Würtenbergben 1719=~ben stb. Csak a kis államok tekintettek el tőle. Az ellenjegyzés nem szorítkozik egy egyes személyre. Testületi hatósági alkotmányos szervezet itt szintén - mint az aláírásnál, a fogalmazvány felülvizsgálásánál és az átvétel följegyzésénél /praesentatum/ - lehetőséget nyújt arra, hogy testületi ellenjegyzések /kollegialisierte Gegenzeichnungen/ is keletkeznek. A 19.század porosz törvényeit az államrainisztérium összes tagja ellátta saját névaláírásával. 3£zek mellett az egyenrangú ellenjegyzések mellett vannak olyanok, amelyeket /rang/ "fokozati "-nak /"Gestufte"/ lehet nevezni. Szek különösen a bécsi Udvarnál iroltak szokásban, ahol az ügy alaki /formele/ és tárgyi /materielle/ helyességéért vállalt kezesség, felelősség kettős feladata megoszolva két különféle hatóságra hárult a második esetben /tárgyi helyesség/ mint magasabb politikai felelősség kifejezése, V.Károly alatt a birodalmi kancellária, később as államkanceliária, akik az alatt a hely alatt, ahol a császár nevének vonása tűnt fel, vagyis jelent meg, baloldalt a lapszélen /in margine/ eszközölték ellenjegyzésüket; az első esetben /alaki helyesség/, mint a kancelláriában végzendő felülvizsgálat bizonyítása, egy titkárral, aki jobboldalt hasonlóképpen járt el a már emiitett záradékkal? ad mandátum• domini imperatoris /Nach Seiner K. K.A«Majestát Höchsteigenem Befehl//Ö császári és királyi apostoli Felségének legmagasabb saját parancsa szerint/, A miniszter és alatta egy titkos referendárius /titkár//GehJleferendar/ által végrehajtott rangfokozat! ellenjegyzést /u.n. "getoppelte /kettős/ Kontrasignatur"/ találunk Szászországban is, Erős Igoston korában. ' f; 1 Mint emiitettük, már az abszolutisztikus korban létezett az uralkodói rendeleteknek olyan osztálya, amelyre nézve ellenjegyzés meg nem léte egyenest jellemző, a kabinet-rendelet. Minthogy az ilyen iratdarabok tartalmi magva az uralkodó kizárólagos szellemi tulajdona volt, legalább is ILFrigyesnél és atyjánál, az alaki pontosságért viszont jőtálltak az iskolázott titkárok, ténylegesen nem is került szóba miniszteri kezesség, hiszen éppenséggel minden rendben volt} - "a raoins donc de ne me corrompre moi-flieme" /kivéve, hacsak magam nem hazudtolom meg magamat/, hogy az 1752-i Politikai "Végrendelet királyi szerző3óvel szóljunk. Természetesen másként állt a dolog Franciaországban, ahol a kabinetből kiadott leveleket mint zárt leveleket /lettres closes/ a király egy magántitkára irta alá és látta el a király pecsétjével /cachet du roi/. Máskép volt Spanyolországban is, V. Károly nézete szerint, amidőn tizenhatéves fiát, Fülöpöt 1543~ban régenssé tettet "...az Ön aláírására vonatkozó eljárás tekintetében önnek tüzetes utasítása van»A toledo-i bibornok /Don Jüan Pardo de Tavera, a kabinet tagja/ ugy vélte, hogy részt kell vennie abból, előttem azonban nem látszik szükségesnek, hogy az ön aláírása mellett álljon még egy másik. Cobés /Francisco de los Coboe, a kabinet tagja/ megelőzőleg mindent gondosan át fog nézni" /május 4°~1 Utasítás/, általában a fejedelmi kéziratok sem nyújtottak teret ellenjegyzések számára. Fejedelmek sajátkezű kéziratainál értelmetlenek volnának; a csak sajátkezüleg aláirtaknál /"lettres signóes - aláirt levelek/, még akkor is, ha ezek nem családi tárgyakat érintettek mint rend szerint, hanem politikai tárgyakat is, a pusztán abszolutisztikus fejedelmi kezdeményezésből való létrejöttük következtében mégis csak eltűnt minden idegen hibaforrás - ahogy az lehetséges a kabinet-rendeletnél - és ennek folytán megszűnt az aláirának : az az aggálya, hogy az. effajta iratok "sub- et obrepticie" /hamisitva és csaló uton/ jöhettek esetleg létre .Az ilyen darabok fogalmazványain lehető meg-
