Meisner Heinrich Ottó: Ujkori oklevél- és irattan (Budapest, 1954)
Negyedik szakasz
venie subscribendí/, ugy ment ez tovább most már a központi és egyéb magasabb hivatalokon belül. Aláírásra jogosultságot kaptak itt a.főnökön kivül államtitkárok és helyettes-államtitkárok /unterstaatssekretfire/, ügyosztályvezetők /osztályfőnökök/ és előadók, éspedig a tárgy fontosságához mért fokozatban. Az ő aláírásuk során tovább élt a rendeletre utaló régi feljegyzés uj fogalmazásban: I«/m/ A./ arLf,,fera fi/ /megbízás/á/ból/j e mellé járult az "I./m/ V./ertretung/" - /helyett/záradék, amelyet persze az uralkodóra vonatkoztatva, eltekintve a trónörököstől, senkisem alkalmazhatott volna, amely azonban most többet jelentett, mint a "megbízásból" /«I«A*"/» Természetesen egy "helyettesként " /i.V./ vagy "megbízásból" /l»A./ aláirt iratdarab, pl. egy miniszteri rendelet is azt a jellegzetességet tartotta meg, amelyet az illető hatóságnak - az iromány végéről az elejére /homlokára/ került - megnevezése /Firma/ határozott meg, nem pedig az aláiró. személye. • Mármost mindkét feljegyzésre szükség volt hatósági jelentésekben is, amelyeket kezdetben hasonlóképen csak ugy tettek meg, hogy a szöveg alá odaírták a jelentéstevő hatóság /hivatal/ megnevezését. Ha a megnevezés mailé vagy annak a helyére tisztviselő-nevek kerültek, azokat mélyen lent, az oldal alsó szélére kellett /el/helyezni. A testület Összes tagjának /membra oollegil/ beleértve a még gyakorló szolgálatukat teljesítő hivatalnokokat részt kellett .vennie egy ilyenfajta aláírásban is /vagyis minden egyes, még a legalacsonyabb rangú tagnak is sajátkezüleg alá kellett írnia a nevét./ A hiányzást indokolni kellett /pl. r U. undN. sind verreiset" N. és N. elutazott/. Olykor az ilyen testületi ügyintézésnél egy "R" betűvel rámutatnak az előadóra mint olyanra /Referent/ •*Departements-rat" /miniszteri/ osztálytanácsos/, gyakrabban irja le azonban a nevét valamely irnok keze még egyszer a tisztázásra balra lent vagy az irat tárgya mellé az irat elejére /Kopfrubrum/. Modernebb szokást követve /nemcsak jelentésekben/ a szöveg utolsó szava után következik az előadó záró névjele /"abchiffein"/. Lehetséges volt, hogy a 18.század "fogalmazó" titkára is aláirta sajátkezüleg/jobboldalt lent/ a tisztázatot. Városi testületek jelentéseit ugyancsak alá kellett írnia a tanács valamennyi tagjának e Aláírásban minden résztvevőről beszámolót természetesen csak jelentésekben kívántak meg és erre az iratfajtára nézve is csak a tartományi /vidéki/ hatóságoktól, amelyeknek korlátozott létszámú tisztviselői törzskara a nevek aláírásában is szemléltette egyetemleges összfelelőségüketo Egy központi testületi hatóság személyzeténél hasonló eljárás túlságosan körülményessé vált volna. Igy tehát mondjuk a 18.századi porosz belügy-minisztériumban, az u.n. fődirektóriumban, csak egynéhány vagy az összes jelenlévő miniszter irta alá az "eredeti iratokat" /Originalia"/. Az önmagukban /állásuknál fogva/ egyenjoguan szavazó tanácsosok csak a fogalmazványokban lépnek előtérbe és ott is csak az illető kiadmány előadójának /Be* zernent/ ill. társelőadójának /Korreferent/ minőségében. A fogalmazványok^ ból általában rendesen pontosabb felvilágosítást kapunk a munkatársak körére nézve. Ujabb miniszteri akták tekintetében ennél a kérdésnél jellemző a jobboldalt alulról baloldalt fölfelé haladó lépcsőzetes felépítés, mely i a fogalmazó névjelével kezdődik és /a szöveg alatt a középen/ annak az utalásával végződik arra a személyre, akinek az iratot "lezárva" /"abschliessend"/ alá kellett irnia, aminek során pl. a Külügyi Hivatalban /külügymí- . nisztóriumban/ Bismarck idejében, amint ezt más összefüggésben $ár említettük, ezek a rövidítések: Tí/amens/ s/einer/ D/urchlaucht/ /Ő Főméltósága nevében/ a birodalmi kancellárt, a N/amena/ S/einer/ JB/xzellenz/ Ő kegyelmessége nevében/ pedig ezzel szemben fiát, Herbert gróf államtitkárt jelölték, mig az i/n/ m/undo/ /tisztázatban, tisztázaton/ hozzátétel azt adta értésünkre, hogy az illetők csak a tisztázatot irták alá. Alapjában véve ugyanarra irányult az az intézkedés, amellyel előírták,,hogy a kérvényeket az
