Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

II. A rendek jogait szabályozó törvények

kclyföldi egyházi rendek külső jószágaik után fizessenek adót, papságuk alatt más terheket ne hordozzanak) és végül az 1668. január-februári XXXIV. tc. egy rendelkezése (a birtokosok a román papokon tizeden és „illendő" honoráriumon kívül mást ne vegyenek). Egyes felekezetek jogállása A törvények egy jelentős része az egyes felekezetekJogviszonyait szabályozza. A reformátusokra vonatkozó törvényhozás az 1579. októberi VII. tc.-kel indul (ez a reformátusok esedékes püspökválasztásával kapcsolatban rögzíti azt az elvet, hogy a püspököt a fejedelem erősítse meg). Hosszú szünet után találkozunk erre vonatkozó törvénnyel: az 1607. júniusi LX. tc-el (az esperesi visitatio a törvényes mód szerint legyen). Lényegében korábbi törvény felújítása (de itt már elsősorban a reformátusokra korlátozva) az 1664. novemberi X. tc. (ha a patrónus és az egyházközség többsége ki akar mozdítani tisztéből egy prédikátort, az esperes helyezze el másuvá). Ennyi az, amit a törvényhozás a református felekezet belső viszonyairól mond; a református egyházi szervezet erőteljesebb kiépülésének időszakában, a 17. században ez a kérdés már nem is annyira a protestáns rendek (elsősorban a világiak és mellettük eléggé sokadrangúan az egyháziak) belügye, hanem inkább fejedelmi jogkör. Más a helyzet a katolikusokkal, az ő helyzetük (és külön is a katolikus elővédé, a jezsuitáké) többször szabályoztatik, előbb a reformáció, aztán a Báthoryak ellenreformációja, majd az 1588-cal kezdődőnagy rendi támadás, Báthory Zsigmond 1594-gyel induló ellenakciója, a Bocskai-szabadságharc utáni rendeződés idején és végül 1649 elején. A katolikus vallást egészében érintő rendszabályok közül az 1566. márciusi X. tc. az első, a reformáció nagy előretörésének jelzéseképpen, kiutasítja János Zsigmond országából a katolikus egyházi személyeket, és a váradi káptalannak is rövid határidőt szab az áttérésre. Az év végén az 1566. november-decemberi XVII. tc. újból kimondja a „bálványozások" eltörlését. A Báthoryak alatti ellenreformációnak (de mértékének is) jelzője az 1581. májusi II. tc: ha egy helység katolikus „tanítót" kér, a fejedelem előbb tartasson vizsgálatot aziránt, hogy a többség kívánja-e ezt, és utána tanácsához utalja az ügyet, a többség szerint döntsön. 1588 decemberében született meg a visszaütés: a rendek (az ismertetendő jezsuitaellenes törvényeken túl) törvénybe iktatják azt is,