Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

II. A rendek jogait szabályozó törvények

hogy katolikus szerzetesek kolostort, kollégiumot, közhelyen épült templomot ne bírhassanak, katolikus egyházi személyek nemesi jószágot ne szerezhessenek (IV. tc.); a fejedelem és nemesek tarthatnak katolikus papot, de nem kényszeríthetik senkire a katolikus hitet (még jobbágyaikra sem - VII. tc); nemcsak a jezsuiták, hanem más szerzetesrendek sem működhetnek Erdélyben, birtokaik a fiscus számára foglalandók (IX. tc); a váradi Szent Egyed-templom visszaadandó a városnak, de katolikus istentisztelet nem tartható benne (X. tc). Három évre rá, 1591 novemberében a rendek számon kérik a fejedelmen az 1588. decemberi törvények végrehajtását, és (az I. tc-ben) kitiltják a katolikus papokat Kolozsvárról és mindazokról a helyekről, ahová 1588 decembere óta vitték be őket. Gyulafehérvárott meghagyják egyházközségüket, Kolozsmonostorban is engedélyezik katolikus pap tartását (kollégiumot és a monostori papnak falvakra kijárását nem, a monostori uradalom falvai olyan papot tartsanak, amilyen tetszik nekik). Csíkban viszont nem nyúlnak a katolikus valláshoz (még a somlyai kolostorban sem), „miért hogy onnét ez ideig is semminemű üdőben az római processus nem tolláltatott" (de a csíkiaknak is joguk legyen protestáns papokat tartani). Másutt viszont csak a birtokosok tarthatnak katolikus papot maguknak. (Szőllősön, Sajón azzal a feltétellel tűri meg a tc. a katolikus vallást, ha azt oda még 1588. december előtt vitték be.) Külön kikötik a rendek: a recepta religiókat ne háborítsák meg jövedelmükben és állapotukban; a gyulafehérvári protestáns iskolát és tanítóit különösen nem, a gyulafehérvári templom építésére a fejedelemnek is gondja legyen. Pár évre rá a jezsuiták újra visszaköltöznek Erdélybe, kialakul a 4 recepta religio rendszere, az 1600. október-novemberi gyűlés I. tc-ével meg is erősíti ezt, első helyen említve a recepta religiók közt a katolikusokat - és aztán hozzátéve: a katolikus birtokosok azon falujukban, ahol laknak, tarthatnak papot. Az 1601. január-februári XXIX. tc pedig, náprágyi száműzetése kapcsán, eltörli a katolikus püspökséget. Nem bőkezűbb a katolikusokhoz az 1606 utáni törvényhozás sem. Az 1607. márciusi XIII. tc. egyszerűen megerősíti az 1588. decemberi törvényeket. Az az évi júniusi országgyűlés is csak annyi engedményt tesz a katolikusoknak (LII. tc), hogy (Várad kivételével) megengedi a szabad városokba katolikus papok bemenetelét az utolsó kenet feladására, gyóntatására, keresztelésére (ezek ellátása után ismét hagyják el a várost). Az 1610. március-áprilisi VII. tc. már újra restringál: a község kedve ellen behozott katolikus papok kimozdítandók, a községtől elvett templomok és jövedelmek visszaadandók, az új katolikus templomokat rontsák le, katolikus misére, prédikációra stb. senkit ne erőltet-