Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

II. A rendek jogait szabályozó törvények

az 1643. április-májusi XXI. tc: a világi tisztek is ítélkezhetnek fölöttük. A székelyföldi, „szentegyház erdei" elnevezésű erdők gondviselését, jövedelmének felhasználását szabályozza az 1655. februári XXIV. tc: ez a régi szokás szerint történjék, a jövedelemből a templom építendő. Többé-kevésbé egybefolyik ezzel a kérdéssel a papi jövedelmeké. A legelső ilyen törvény az 1569. júniusi: a protestáns hitre tért románok kalangya-adással tartozzanak prédikátoraiknak. A román püspök jövedelmeit szabályozza az 1571. januári törvény: papjain nem vehet többet 1 Frt-nál. Az 1588. decemberi nagy vallásügyi törvényhozás a papi jövedelmek kérdésével is foglalkozik, a papok rovására növelve meg a földesúri jövedelmeket: a XXVII. tc. szerint ti. a papok által nemesi jószágokban bírt teljes tizedekből csak azok egy quartája maradjon meg nekik természetben, a többit a birtokosok bérelhessék ki, és a pap tartozzék felvenni a bérletösszeget. A prédikátor fizetését biztosítja viszont az 1591. novemberi XXXV. tc: senki se vonja ki magát a nekik való fizetés kötelezettsége alól (se nemes, se paraszt) bírság terhe alatt. A 17. század már szórványosabban eredményez ilyen törvényeket: az 1626. május-júniusi XI. tc-et (a korábbi törvényekre hivatkozással hoz oly rendelkezést, hogy egyházi személyek a földesúr sérelmére ne tartsanak kocsmát); az 1656. február XXI. tc-et (a papok kapják meg az ország alkotmánya szerinti jövedelmüket; aki más falu határán vet, az az ottani papnak fizesse a tizedet; ahol vékával szoktak fizetni, most is az eredeti mennyiséget adják). Csak a második nagy uralmi válság után van szükség nagyobb horderejű rendszabályra: az 1668. január-februári XXXIV. tc az I. Rákóczi György ideje óta elfoglalt papi (és iskolamesteri) tizedek és quartáik visszaadásáról rendelkezik (vagy a károsultaknak, vagy az illető egyházmegyében levő szegényebb egyházi személyeknek). Már helyi vonatkozású szabályozás az 1670. februármárciusi I. tc (a tordai tized quartája a prédikátoré). Az utolsó ilyen törvény az 1689. július-augusztusi III. tc. (minthogy a Királyföldre betelepedett románok a szász papoknak is bért fizetnek telkük után, ugyanerre kötelesek a vármegyékre és a Székelyföldre telepedettek is). Ezzel a kérdéscsoporttal rokon a papok taxájáé, census cataedraticusáé, adójáé. Az idevágó törvények: az 1558. március-áprilisi (a tizedet vagy quartát nem bíró papság ne fizessen taxát vagy census cathedraticust, és azokon a helyeségeken se követeljék ezt, ahol nincs pap); az 1565. januári (a magyar natio területén census cathedraticust ne fizessenek, de a szász papok a régi rendtartás szerint fizessék egyéb adóikat); az 1571. januári (ez a magyar natio területén csak a magyar egyházakat mentesíti a census cathedraticustól); az 1625. májusi XVI. tc. (a szé-