Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

II. A rendek jogait szabályozó törvények

VALLÁSÜGYI TÖRVÉNYEK A rendi jogokat szabályozó törvények egy nagy és differenciált kategóriáját a vallásügyi törvények teszik. A kérdés jelentőségét felesleges hangsúlyoznunk, ismeretes, hogyan jut el a reformáció Erdélyben az 1560-as évekre a majdnem teljes győzelemig, mit hoznak a Báthoryak alatti ellenreformációs visszacsapások, hogyan alakul ki a 4 recepta religio rendszere, hogyan szorítják ezen belül másodrangú szerepre az unitáriusokat, és hogyan próbálnak kitörni a római katolikusok a 17. században az unitáriusokénál nem sokkal rangosabb helyzetükből - és hogyan marad lényegében kívül ezen a rendszeren az erdélyi románok göröghitíí egyháza, hogyan csap le a törvényhozás (és a törvénykezés) drákóian a 4 recepta religio rendszerébe nem illeszkedő szektákra, hogyan illeszkednek bele az erdélyi jogrendszerbe, elsősorban más természetű kiváltságaik révén, az anabaptisták, görögök, hogy kapnak bizonyos különleges jogállást a zsidók. Mindez nemritkán összefügg az elsődleges rendi jogállással és a natiók rendszerével. A vallásügy nemegyszer primeren hatalmi kérdés (persze, ha kevésbé is nyilvánvalóan, de egészében is az). A vallásügyi törvényalkotás ismertetését a kérdést általánosságban szabályozó törvények bemutatásával kell kezdenünk. A korszak első évtizedében még a vallási újításokat eltiltó törvények képviselik ezt a kategóriát: a két 1545. áprilisi törvény (az egyik általánosságban eltilt mindenféle vallási újítást és botránkoztató életmódot, védelmet biztosítva a szerzeteseknek és más egyházi személyeknek, a másik Barcsai Farkas, György és Miklós ellen rendel el keresztgyalázás miatt vizsgálatot és a vád igazolódása esetén büntetést); az 1548. májusi I. tc. (az újítások újabb tilalmazása). Az erdélyi reformáció folyamata azonban rohamos: Izabella és János Zsigmond visszatérte után egyre-másra követik egymást az újabb általános szabályozások, de most már a szabad vallásgyakorlat elvének kimondásai: az 1557. júniusi híres törvény, az 1558. március-áprilisi (az előbbi megerősítése, de csak a katolikusok és lutheránusok említésével, és az unitáriusok eltiltásával), az az évi júniusi (a korábbiak megújítása, most már az új szekták és vallások általános tilalmazásával), az 1563. júniusi (ez a Székelyföldön erősíti meg a vallásszabadságot, és kötelezi békességre az ellenkező feleket), majd az 1564. júniusi (a kolozsvári magyarreformátus - illetve a szebeni szász-evangélikus-egyházhoz való csatlakozás szabadsága, a református vallás jogainak első tételes törvénybe iktatása). Erre következnek az 1566. évi katolikusellenes rendszabályok. Mikor 1571 januárjában, még János Zsigmond életében, a vallásszabadságot újra törvénybe iktatják, a dolgot azok tekintetbcvételével kell ér-