Trócsányi Zsolt: Törvényalkotás az Erdélyi Fejedelemségben (Budapest, 2005)

II. A rendek jogait szabályozó törvények

erdők a sessio antiquák szerint osztandók el. Az egyházi jószágok ügyei csak a korszak elején adtak alkalmat törvényalkotásra, Erdélyben a katolikus egyházak szekularizáció alá kerülvén, és az azokéhoz hasonló protestáns birtokrendszer nem alakulván ki: az 1556. áprilisi gyűlés határozott úgy, hogy az egyházi birtokok Izabella és János Zsigmond visszatéréséig és további rendelkezésig a tisztek kezéhez adandók. Az 1557. júniusi tordai gyűlés pedig arra hatalmazta fel Izabellát, hogy gondoskodjék az egyházi értékek elkallódásának megakadályozásáról és közhaszonra fordításukról. Egészen külön említendők a székelyföldi birtoklás kérdéseiről hozott törvények. A székely birtokjog ismeretesen eltért a magyarországitól és Erdély magyar megyéiétől is (még 1848 tavaszán is); bizonyos kérdései külön szabályozásra szorultak. Az 1630-as évek elején két törvény is megszorítja a székelyföldi ingatlanforgalmat: az 1632. májusi XXVIII. tc, amely eltiltja a székely jobbágytól való földvételt, és az 1633. április-májusi VI. tc, amely a drabantnak is tilalmazta földje eladását (csak azt hagyva fenn neki: ha nagyon megszorul, értéke egyharmadában visszaválthatóan elzálogosíthatja jószágát. Altalánosságban rendezte a székelyek közti ingatlanforgalom módját az 1650. márciusi XXIX. tc, az alábbi feltételekkel engedélyezve az ingatlanok szabad adását-vételét: 1. előbb a vér szerinti rokonok, majd a szomszédok kínálandók meg az eladandóval, és utánuk kerülhet sor másokra; 2. az adásvételi összeg ne haladja meg a birtok reális értékét, és ha a birtokot visszaváltják, csak az utóbbit kelljen az eladónak vagy vér szerinti atyafinak letennie (a birtokon való építések árával együtt); 3. a nem nemes katonáskodó székelyek zálogba vethetik földjüket (az 1633-as törvénnyel szemben itt már a birtok teljes értékéig), de el nem adhatják; 4. ha nem nemes katona székely adná zálogba birtokát, azt előbb a tisztek szemrevételezzék, és értéke szerint engedjék meg eladását, a visszavételnél is a tiszteknek kelljen szemrevételezni a jószágot (az építéseket is), ha a vevő nem akarja visszaadni a birtokot, peres eljárás során veheti vissza. Az országgyűlés mindenesetre biztosítékot nyújtott a fejedelemnek a katonaállomány ezúton való csökkenése ellen, a feltételek 5. pontjával: e rendelkezések addig maradnak érvényben, míg a fejedelem a vitézlő rend fogyatkozását nem látja miatta - akkor saját belátása szerint hatályon kívül helyezheti a törvényt. Az 1671. november-decemberi XXV. tc. a székely jószág bírása tárgyában már csak az Approbatae Gonstitutiones rendelkezéseit erősíti meg.